A Bajnokok Ligája elődöntőit rendezik a következő két hétben a nőknél. A Barcelona védelmének alapemberével, Mapi Leónnal készített exkluzív interjút a Diario Sport, illetve az El Periodico, melyben természetesen szó esik a válogatottnál zajló történésekről, illetve az Alhamánál kirobbant botrányról is kérdezték a játékost.
A látszat csal?
„Attól függ (nevet). Az esetemben nem hiszem. Megesik persze az életben és a futballban is…. Van, hogy játszol egy olyan játékos ellen, akire azt mondod ‘hú ez elviselhetetlen..’, viselkedésében, karakterében, amikor a pályán van, aztán vége a meccsnek és kiderül, hogy mennyire más magánemberként.”
Ez rád is igaz?
„Azt hiszem igen. Amikor valaki olyan ellen játszok, aki nem ismer még, az könnyen gondolhatja azt, hogy ‘ez a csaj egy idióta’, és amikor ismersz, akkor már nem ezt gondolod rólam, de az is lehet, hogy nem változik meg a véleményed, és ugyanúgy idiótának tartasz. Egy benyomás könnyen múlhat a külsőn is, aztán lehet az ellenkezője igaz, ha megismered.”
Tizenharmadikán születtél és van egy fekete macskád… Állítólag balszerencsés dolgok ezek, ehhez képest nem igazán látszik ez rajtad.
„És tényleg nem! Imádom a születésnapomat és Baghirát is, akit örökbe fogadtam, mert kidobták az utcára, így jelent meg ő az életemben, és eddig nem hozott balszerencsét.”
Nagyon jól áll neked ez a különc stílus.
Nem arról van szó, hogy le akarom dönteni a sztereotípiákat, egyszerűen csak azt teszem és mondom, amit gondolok, vagy ami éppen akkor az eszembe jut. Voltak olyan szituációk, amikor tudtam, hogy milyen reakciókra számíthatok azzal, amit mondani fogok, ilyen volt az is, amikor bevallottam, hogy homoszexuális vagyok. De végülis a legjobb, ha természetes vagy nemde? Tedd és mond azt, amit érzel, és amiben hiszel, mindaddig, ameddig ezzel nem ártasz senkinek.
Gondolod, hogy a magadfajta szókimondó nő bosszantó egy olyan férfias világban, mint amilyen a focié?
„Vannak persze olyanok, akiket idegesít egy olyan nő, akinek egyértelmű véleménye van valamiről, ezt pedig ki is meri mondani. Persze ez sem ennyire egyértelmű, mert lehetsz akár tényleg sok is, akkor pedig ez érthető reakció. A legtöbb szituáció azonban úgy néz ki, hogyha valamiről úgy beszélsz, ahogyan a többség azt elfogadja, akkor oké, de abban a pillanatban, amikor másképp vélekedsz egy bizonyos témában, és ha még nyersen is fogalmazol mellé, akkor az nagyon tudja zavarni az embereket.”
Kemény két hét következik nektek, jön az elődöntő a Bajnokok Ligájában, ráadásul két nagy stadionban. Mennyire várod?
Újra találkoztok a Chelsea-vel, akikkel szemben megszereztétek két éve az első BL-sikereteket.
„Teljesen más mérkőzés lesz. Az akkor volt, ez pedig most lesz. Bármi megtörténhet. A Chelsea nagyon lelkes lesz minden bizonnyal, hogy bosszúra szomjaznak-e, nem tudom, de némileg változott a két csapat azóta. Nem lehet félvállról venni itt már senkit, a Chelsea legyőzte az előző körben a rekordbajnok Lyont, ez a valóság. Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen rangos mérkőzésen léphetek pályára, nagyon nehéz feladatunk lesz.”
Amikor Európában lépsz pályára, olyan csapatokkal találkozol, amelyeket úgy irányítanak, mint a Barcelonát. Aztán visszamész a bajnokságba és olyan szituációkkal találkozol, mint ami az Alhamánál történik.
„Egyszerre vagy szomorú és dühös. Rendkívül elkeserítő, hogy ilyen helyzeteket kell megélnie az embernek egy első osztályban szereplő csapatnál. Szomorú, hogy ezt kell megélned, ezért pedig mérges vagy. Úgy gondolom, hogy más bajnokságokban nem fordulhatna elő következmények nélkül ilyen. Ezek a dolgok csak még inkább rávilágítanak arra, hogy nagyon sok hiányosság van még mindig a női labdarúgásban, és még mindig sok a tennivalónk, de nem adjuk fel, folytatjuk ezt a harcot.”
Mennyire törekednek a bajnokságban a profizmusra?
„Ahhoz, hogy tényleg profi legyen a környezet, ahhoz még rengeteg mindenen kéne változtatni. Nem elég csak beszélni róla, cselekedetekre van szükségünk. A legnagyobb tisztelettel, de vannak olyan csapatok az élvonalban, akiknek a pályája egyszerűen nem üti meg az élvonal követelményeit, képtelenség rajta játszani, sérülésveszélyesek. De ott van a gazdasági helyzet, a fizikai, pszichológiai és mentális felkészültség is… sok minden van a profi színvonal mögött. Ahhoz, hogy a Bajnokok Ligájában a legjobbadat hozd, ahhoz megfelelő pihenésre és étkezésre van szükséged, ami szintén nem egy olcsó dolog.”
Hogyan megoldható ez szerinted, amikor a Liga vezetői szerint a játékosoknak évi 16 ezer eurós minimálbér megfelelő?
„Zsonglőrködés a számokkal, maximum így. Mindezt úgy, hogy nem dolgozhatsz a focin kívül, de ha még tudnál is, szerinted engedné neked a klubod? És nem ártana még egy kicsit félre is tenni, venni netalántán egy autót, aztán ha lesz gyermeked, felnevelni, és őt is egészséges ételekkel etetni. El kell menni a Roxfortba, hátha kinyílik ott egy pénzzel teli titkos kamra… viccelek persze, mert megpróbálom ironikusan venni ezt az egészet, de nem nevetek rajta.”
Én kiváltságos helyzetben vagyok, de úgy gondolom, hogy azok a lányok, akiknek ennyiből kell kijönniük, nagyon nehéz helyzetben vannak. Nem mondom, hogy 16 ezer euró nem pénz, mert ez nincs így, de ekkora összegből nem lehet kijönni, ha magas szinten akarod ezt űzni, és közben meg is akarsz élni.
Irigyled azt, ahogyan Anglia kezdte el kezelni a női futballt?
„Igen, egészséges irigység van bennem. Az Európa-bajnokság tétje volt többek között ez is, brutális volt a légkör, és a folytatásban is az maradt. Bármikor játsszon a csapat a Webley-ben, megtelik a stadion… Van egy projektjük, ami mellett kiállnak és úgy döntöttek, hogy komoly összeggel támogatják is. Be kell fektetni, máskülönben nem kaphatsz vissza belőle… ha nem teszel pénzt valamibe, nem várhatod el, hogy előbb utóbb jövedelmező legyen. És láthatjuk, hogyan növekszik Angliában a női foci népszerűsége…”
Nem összeegyeztethetőek a célok és a tettek. A cél a profi színvonal megteremtése, de az eszközök nem biztosítottak hozzá.
„Nyilvánvalóan én is azt akarom, hogy a spanyol az egyik legversenyképesebb bajnokság legyen a világon, de ha nem egyenlőek a feltételek, úgy ez elég nehezen valósulhat meg. Itt vagyok például én, kiváltságosként, és szembe jön velem valaki a pályán, akinek sokkal rosszabbak a lehetőségei, nos, ez nem tesz versenyképessé egy bajnokságot. Ezek olyan dolgok, amin változtatni kell, harcolni fogunk érte, és reméljük, hogy végül sikerül a javulás útjára lépni.”
Érzed magadon ezt az extra nyomást, ami azzal jár, hogy neked is komoly szereped van abban, lesz-e változás?
„Normális, hogy nagyobb felelősség nyomja a vállunkat, elvégre viszonylag sokat szerepelünk, mi képesek lehetünk segíteni a többieket, felszólítani az embereket, hogy változásra van szükség. Van, hogy nem elég felemelned a hangodat valamiért, másra is szükséged van…”
Valami hasonló történik most a válogatottban. Harcolsz a változásokért, amik nem jönnek, ezért pedig hajlandó vagy kihagyni a világbajnokságot is. Nemrég volt a torna előtti utolsó válogatott szünet, amire néhány társad visszatért. Sajnálod ezek után, hogy te nem mentél?
„Éppen ellenkezőleg, csak még jobban feldühít. Végtére is pontosan tudom, hogy mi a tét, és akkor látod ezt és felteszed a kérdést: mi a fene?! Éveken át dolgozok keményen, hogy bekerülhessek a válogatottba, és szerintem meg is érdemlem ezt, most pedig odáig jutottam, hogy ez már nem egy jutalom a számomra. Mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy miért harcolnak ezek a játékosok, akár olyan áron is, hogy nem mennek el egy világbajnokságra. Ez nem egy szeszély, ahogyan be akarják állítani, aki ezt gondolja az semmit nem ért ennek az üzenetéből. Számomra vannak dolgok, amelyek nagyon világosan, változásra van szükség, és ha ezek nem következnek be, úgy fel kell mérnem magamban a helyzetet, hogy akarom-e ezt így folytatni, vagy sem.”
Forrás: Diario Sport
Nem hiszel a párbeszéd erejében?
„Különféle módjai vannak a probléma megoldásának, ez így igaz. De már hónapok teltek el, mely idő alatt kevés látható változás történt. Elhiszem persze, hogy vannak olyan emberek is, akik más utakat keresnek, mindannyian másképp gondolkodunk, másképp akarjuk megoldani ezt a helyzetet, csak abban bízom, hogy az üzenet ezzel nem veszti el erejét. A kivülállók értetlenül tekinthetnek ezekre az emberekre, hiszen semmi nem változott, mégis visszatértek. Remélem mindegyikőjüknek tiszta a lelkiismerete és biztos a döntése helyességében, én mindenképpen az vagyok. Egyértelmű volt a döntésem, ehhez pedig tartom is magam.”
Hogyan hat rád mindez emberileg?
„Természetesen alapból nem szeretnék kihagyni egy olyan lehetőséget, mint a világbajnokság, de valamikor nincs más választásod. Ez egy hosszú folyamat eredménye volt, ezek a dolgok nem egyik napról a másikra történtek, ha így lenne, akkor megállná a helyét a szeszélyes jelző, és nagyon ideges is lennék, de nem így van. Nyugodt vagyok, mert tudom, hogy ezt kell tennem. Lehet persze, hogy téves döntést hozok, de maximálisan meg vagyok győződve róla, hogy így kell tennem. Az, hogy nyugodt vagyok nem azt jelenti persze, hogy nem foglalkoztat ez a dolog. Most csak a Barcelonára, a Bajnokok Ligájára és a bajnokságra szeretnék koncentrálni, jó úton haladunk a csapattal, boldog vagyok. A klubcsapatomra koncentrálok, ahol az eredmények azt mutatják, hogy jól végezzük a munkánkat, ami a szezon végén remélhetőleg meghozza gyümölcsét.”
Zavar, hogy a szövetség megkérdőjelezi az elkötelezettségedet?
„Persze hogy bosszant, mert nagyon nincs igazuk. Úgy gondolom, hogyha valaki személyesen is ismer minket, abban fel sem merülhet ez. Mindannyian nagyon büszkék lennénk, ha képviselhetnénk Spanyolországot egy világbajnokságon. Amikor ott voltam, hallgattam a himnuszt és arra gondoltam: ‘Istenem, milyen kivételes helyzetben vagyok, hogy a saját nemzetemet képviselhetem, egy olyan csapatban, ahová mindössze 23 ember fér be, én pedig a kezdőcsapat tagja vagyok’.”
Nos, ha ismersz, tudod, hogy nem szeszélyeségről beszélünk, de nyilván az a legegyszerűbb módja a problémák szőnyeg alá söprésének, ha minket hibáztatnak, magukról pedig leveszik a felelősség terhét.
Természetes lesz lassan ez a rendkívüli eredményesség?
„Persze, hiszen már meg is nyertük a BL-t! (nevet) Dehogyis. Sokan azt gondolják, hogy azért, mert az elmúlt három évben is bejutottunk a döntőbe, természetes, hogy ott leszünk negyedjére is. De ez egyáltalán nem természetes és normális. Eljön majd az idő, amikor vereséget szenvedünk. Torinóban például a Lyon azt mondta nekünk, hogy eddig és netovább.”
Ez a pillanat úgy tűnik, hogy nem mostanában jön el…
„A legfontosabb mindig a következő feladat: a következő mérkőzésen nyerni. Persze a Barcelonában ez nincs így, itt a győzelmet nem a következő meccs jelenti, hanem a sorozat megnyerése. Csak ez számít. Folyamatosan nyerni kell, és ez az, ami nagyon nehézzé teszi ezt a klubot. Most a Chelsea következik, és baromira koncentráltnak kell lennünk, mert az angolok kemény hangulatot teremtenek majd, a cél pedig nem lehet más, mint egy jó eredmény kiharcolása a visszavágóra. A Chelsea egy olyan csapat, mely fél helyzetből két gólt is tud szerezni. És ez így van ellenünk is, hiába nem gondolják sokan, hogy megtörténhet…”
A szerződéshosszabbítások már lezajlottak a következő szezonra, neked pedig jövőre lejár a szerződésed. Nyugodtak lehetnek a szurkolók?
„Remélem! Nagyon boldog vagyok itt, és szerintem ez látszik is rajtam. Végülis a boldogság egy olyan dolog, ami a teljesítményen is visszaköszön. Szerintem nehéz egy játékosnak kihozni a legjobb formáját úgy, ha nem boldog vagy csapatban vagy egy városban. Én viszont nagyon jól érzem itt magamat, és remélem még sokáig folytathatom a Barcelonában. De való igaz, jövőre kifut a szerződésem…”
