Az FC Barcelona nyári igazolása, Ilkay Gündoğan még a Royal Antwerp elleni Bajnokok Ligája-mérkőzést megelőzően adott exkluzív interjút a madridi El País-nak. A német klasszis nem csak a futballról, hanem életének kulturális hátteréről is mesélt, továbbá a jövőjéről is megosztott néhány gondolatot.
Az integráció szimbólumát képviseled?
„Német vagyok, de török származásúként születésem óta multikulturális szemlélettel rendelkezem. Különböző kultúrákban éltem, és nyilvánvalóan ez segített abban is, hogy különböző módon szemléljem az életet. Aztán hét évet töltöttem Angliában. És ismét egy új kulturális élmény volt. Ez nyitottabb emberré tett, aki többet tanult más emberi lényektől. És ez lehetővé teszi számomra, hogy ne csak jobban megértsem az embereket, hanem jobban megértsem magamat is. Sok embert ismerek például, aki Németországban született és eddig csak Németországban élt. Ugyanez igaz azon ismerőseimre, akik Törökországban születtek és soha nem költöztek el. Ők egy kultúrát ismernek, így nehéz számukra megérteni az idegenek és más kultúrák bizonyos aspektusait. Szerintem az ember életében az egyik legfontosabb dolog, hogy minél többet utazzon és lásson. Amikor az utazásról beszélek, az interakcióra és más kultúrák megismerésére gondolok. Rengeteget lehet így tanulni. Valószínűleg nem leszel ettől feltétlenül okosabb ember, de empatikusabb mindenképpen.”
Mit örökölték a németektől és mit a törököktől?
„A mentalitásom nagyon németes. Minden nap keményen edzek, következetes vagyok. Igyekszem mindig a legjobbamat adni, a legminimálisabb dolgokra is próbálok odafigyelni, olyanra is, ami kívülről lényegtelennek tűnhet, miközben még sem azok, sőt, rendkívül fontosak. Egyszóval roppantul fókuszálok a részletekre.”
Szereted ezt a tulajdonságodat?
„Legtöbbször igen. Életem során számos címet nyertem: Premier League, FA Kupa, Bajnokok Ligája… De az történik velem, hogy ahelyett, hogy hátradőlnék és élvezném, ahelyett, hogy megünnepelném és ezeknek a pillanatoknak élnék, valahányszor nyerek valamit inkább gondolkodom. Mi lesz az új kihívás? Hogyan tudnám motiválni magam és tovább fejlődni?”
Tartok tőle, hogy a jövőben megbánom ezen tulajdonságom miatt, hogy nem szenteltem kellő időt és figyelmet arra, hogy kiélvezzem a sikereimet. Ugyanez van velem az edzéseken is. Ideges vagyok, amikor edzeni megyek…
A te korodban?
„Igen, ebben a korban is. Az edzést úgy fogom fel, mintha egy mérkőzés lenne. Nem akarok egyszer sem rontani, hibázni. Azt akarom, hogy minden a tervek szerint alakuljon, minden tökéletes legyen. Az edzések után is töprengek magamban, mit csináltam jól, és mit rosszul.”
És milyen török vonásokkal rendelkezel?
„Az érzelmi oldalam terén ebből örököltem inkább. Nagy jelentőséget tulajdonítok a családnak és a barátoknak a magánéletemben.”
Multikulturális vagy, ami a játékodban is tükröződik: játszhatsz 6-osként, 8-asként, 10-esként, sőt 9-esként is.
„Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a dolgot, akkor kétféle futballistát láthatunk. Vannak azok, akik befolyásolják a mérkőzés állását, gólokat szereznek, gólpasszokat osztanak, különleges dolgokat csinálnak a pályán. Röviden és tömören: ők a legfontosabbak. Másrészt viszont vannak olyanok is, akik egyénileg nem annyira tűnnek ki a mezőnyből, őket hívjuk láthatatlanoknak. Ugyanakkor, ha megkérdezed a társakat, akár azokat is, akik a már előbb említett legfontosabb kategóriába tartoznak, azt fogják mondani, hogy a láthatatlan játékosok a legfontosabbak. Ők játsszák csak igazán egyszerűen a futballt, akik jobbá teszik a játékukkal társaikat, mint Sergio Busquets.”
Melyik oldalon érzed magad igazán otthonosan: a láthatatlanok között vagy a rivaldafényben inkább?
„Azt hiszem inkább vagyok láthatatlan, ez főként a személyiségem miatt van így. Nem vagyok az a fajta ember, aki igényli a rivaldafényt, számomra ez nem fontos. Pontosan tudom, hogy mire vagyok képes és mire nem. Ahhoz, hogy nagyszerű játékos lehess, tudnod kell, mit csinálsz jól, és hogyan tudod azokat az elemeket hatékonyan integrálni a csapat játékába. Rugalmas és alkalmazkodó játékos vagyok, aki akár egy meccs alatt is tud változni, mindig a csapat javára.”
Így hogy lehetsz csapatkapitány?
„Csendes vezér vagyok, ilyen egyszerű. Sokaknak úgy tűnik, hogy ha nem hívod fel magadra a figyelmet, vagy nem kiabálsz, soha nem lesz belőled igazi vezér. Számomra azonban az a jó vezető, aki megváltoztatja a csapat ritmusát, aki megváltoztatja a játék dinamikáját. És ehhez nem feltétlenül kell hangosnak lenned. Vannak emberek, akik sokat beszélnek, és senki nem hallgat rájuk. Ezzelszemben vannak, akik keveset beszélnek, de amikor beszélnek, mindenki odafigyel rájuk. És ez a tulajdonság az, amivel egy igazi vezérnek rendelkeznie kell.”
És hallgatnak rád a többiek?
„Csak akkor beszélek, ha úgy gondolom, hogy valami fontos mondanivalóm van.”
A mai futballban el lehet választani a játékot a marketingtől?
„Ez egy remek kérdés. Az elmúlt években döntő fontosságúvá vált, hogy az adott közösségi platformokon mennyi követő áll a neved mellett. Játszhatsz rosszul, de ha feltöltesz egy videót egy jó momentumodról, az emberek azt fogják gondolni, hogy fantasztikusan játszottál azon a meccsen. Ez az új generáció tulajdonsága, ők jobban szeretik ezt a fajta megközelítést. Bedobsz egy nagy cselt és az emberek azt mondják „wow”, de aztán lehet, hogy ez a csel nem segített a játék egyetlen részében sem a csapatodnak előrébb jutni.”
Gondolod, hogy több díjat nyertél volna pályafutásod során, ha nagyobb figyelmet szentelsz a közösségi médiának?
„Legyünk őszinték: ha valakinek sok követője van a közösségi oldalakon, és jó szezont zárt, nagyobb eséllyel kap valamilyen díjat, mint az, aki kevesebbel rendelkezik. Ez a valóság.”
Sajnálod, hogy kialakult ez a felfogás?
„Nézd, végülis ez egy üzlet. De tény, talán egy kicsit szomorú, hogy idáig jutottunk.”
A foci már nem játék többé?
A mai sportban sok ember számára ez az egész csak üzlet. És ez különösen igaz azokra az emberekre, akik döntéshozói szerepkörben vannak, tehát befolyásosak. De számomra és sok más ember számára még szintén a futball inkább szenvedély. Imádom a játékot. De azt hiszem fiatal koromban jobban szerettem, mint most.
Azt mondják rólad Manchesterben, akik ismernek téged, hogy egy nap nagyszerű edző lesz belőled.
„Nem akarok arrogánsnak tűnni, de úgy gondolom, hogy tényleg van hozzá tehetségem. Szerencsés voltam, elvégre a legjobb edzőkkel dolgozhattam együtt. Hét évet töltöttem Guardiolával, négyet Kloppal és egy évet Tuchellel. És most Xavi alatt dolgozom. Az ilyen típusú személyiségek valamilyen módon hatással vannak rád. Sok mindent láttam már pályafutásom során ahhoz, hogy jó edző legyen belőlem, de azért még nem teljesen eldöntött, hogy ebbe az irányba akarom terelni az életemet, ha egyszer visszavonulok.”
Miért? Inkább menedzser lennél?
„Ez szintén egy olyan dolog, amit nagyon szeretek. Mindenképpen szeretnék a futball közelében maradni. Nem csak az ragadja meg a figyelmemet, ami a pályán történik. Szeretem például a sportmenedzserek munkáját is tanulmányozni. Már elvégeztem egy edzői tanfolyamot, most pedig egy szintén futballirányú üzleti képzésen veszek részt. Ily módon mindkét szempontra van rálátásom, képes vagyok több oldalról is megvizsgálni a sportot. Ez sokat segíthet döntéseim meghozatalában.”
Igaz, hogy életed során valahogy mindig kötődtél a Barcelonához?
„Igen. Középpályásként nem tudtak nem odafigyelni egy olyan csapatra, melynek középpályáját olyan játékosok alkotják, mint Xavi, Iniesta és Busquets. Ahogyan játszottak, ahogyan mozogtak a pályán… Imádtam persze a Ronaldinho fémjelezte korszakot is, és természetesen Messiért is rajongok.”
Meséltél már erről Xavinak?
„Nem, de szerintem nem is szükséges, mert tudja jól. Nagyon hasonlóan gondolkodunk a futballról mi ketten.”
Milyen edzőnek látod Xavit?
„Nagyon jó szakember, ezt pedig már bebizonyította. A klub minden nehézségével együtt is képes volt tavaly bajnokságot és szuperkupát nyerni velük, mely óriási sikernek számít. A fő elismerés nálam az edzőé. Ha a dolgok rosszul mennek, gyorsan a kispad felé fordul a figyelmünk, de ha fordítva történik, gyakran elfelejtjük őket megdicsérni. Most pedig, hogy vele dolgozhatok, amikor látom, hogy beszél a mérkőzések előtt és a szünetben, sok olyan dolgot látok, ami nagyon hasonló ahhoz, amit Peppel megéltem még a City-nél. Idén jól játszunk egyelőre, igaz, hogy kaptunk néhány gólt egy-egy olyan hibából, amit a legmagasabb szinten nem követhetsz el, különösen most, hogy itt a Bajnokok Ligája is már, de Xavi munkája akkor is lenyűgöző számomra. És az igazság az, hogy ennél már csak jobb lesz.”
Gondolod, hogy újra fel tudod emelni a Bajnokok Ligája serlegét?
„Hét évet töltöttem el a City-nél, nyilván akarva akaratlanul is összehasonlítom a dolgokat, és, bár nem mindig nyertünk meg mindent, de az elmúlt két-három évben sikerült egy nagyon egységes csapatot kialakítanunk. Szeretném újra megnyerni a Bajnokok Ligáját, de tudom, hogy a Barcelonánál jelenleg nem ez a realitás. Egy épülő és még erősen fejlődő, fiatal csapatban vagyok, melyben ugyanakkor rengeteg a potenciál. A tehetség mindenképpen megvan ehhez.”
Tehát nem tartod annyira reálisnak.
Nézd, ez egy folyamat. Meglátjuk, mi a realitás, és hogyan kezeljük a játék és a meccsek bizonyos aspektusait. Azért vagyok itt, hogy segítsek. Nyugalmat akarok sugározni a társaimnak a pályán. Nagyon fontos a mérkőzések tempójának megfelelő kontrollálása, mert, ha erre képes vagy, akkor a riválisaid sokkal inkább szenvednek majd ellened.
