Az FC Barcelona legendás támadója, Lionel Messi szerda este egy exkluzív interjú keretében minden kétséget eloszlatott jövője kapcsán. Az argentin támadó a két katalán sportnapilapnak, a Mundo Deportivónak és a Diario Sportnak elmondta többek között azt is, hogy a következő klubja az amerikai Inter Miami lesz, mivel a Barcelona jelenlegi helyzetében nem lehetséges a visszatérése. Leo emellett szólt többek között a két éve történt viharos távozásáról, illetve a párizsi időszakáról is.
Hogy érzed magad?
Mint már említetted, véget ért a szezon, távozol Párizsból, ahol egyébként kiváló számokat produkáltál. Milyen érzéssel tekintesz vissza a PSG-re?
Azért jöttünk, hogy a Barçáról is beszéljünk. Mennyire követted a csapatot? Lemaradtál néhány dologról?
„Igen, a sok történés közepette néhány dolog kimaradt. Az első párizsi évem a távozás miatt nagyon nehéz volt, új környezet, új csapat… Ennek ellenére nyilvánvalóan követtem a csapat életét, néztem a meccseket és mindig vágytam arra, hogy újra ott lehessek velük.”
Akkor gondolom boldog voltál, mikor a csapat bebiztosította a bajnoki címet.
„Igen, persze. Egész évben szurkoltam nekik és szerettem volna, hogy a szezon végén ők nyerjenek, mint minden Barça-szurkoló, de ugyanez volt tavaly is. Sokat beszélgetek Xavival, általában a meccsek is szóba kerülnek, mi a helyzet a klub körül… Az igazság az, hogy már edzői pályafutása kezdete óta sokat beszélgetünk, folyamatosan követtem a pályafutását.”
És mit gondolsz a visszatérésedről? Döntöttél már?
Igen. Az igazság az, hogy bár nyilvánvalóan nagyon szerettem volna, ha visszatérhetek Barcelonába, de nem akartam újra ugyanabba a helyzetbe kerülni, amibe két évvel ezelőtt. Nem vágytam arra, hogy ismét átéljem azt, amit akkor megtapasztaltam… várni, hogy mi fog történni, hogy más kezében legyen a jövőm. Saját magam akartam döntést hozni, gondolva a családomra és saját magamra is. Bár azt írta a sajtó, hogy a Liga mindent elfogadott, a valóság az, hogy még sok mindent kellett volna tenni azért, hogy ez megvalósulhasson. El kellett volna adniuk játékosokat, vagy csökkenteni a meglévők fizetését, de én nem akartam ezt az egészet, hogy másokat kelljen beáldozni miattam. Picit belefáradtam már abba barcelonai pályafutásom során, hogy olyan dolgokkal vádolnak meg, ami soha nem volt igaz, nem akartam egy újabb ilyen szituációt.
„Nem tudom kitörölni a fejemből azt a napot 2021-ből, amikor mentem volna aláírni a szerződésemet, majd a Liga közölte, hogy mindez nem lehetséges. Féltem tőle, hogy újra megismétlődik ez, én pedig mehetek egy másik városba, ahol hetekig egy szállodában lakhatok a családommal, hirtelen keressünk új iskolát a gyermekeknek… Saját magam akartam dönteni, hiába szerettem volna, hogy megtörténjen a visszatérés, nem lehetett megoldani sajnos. Ki akartam szakadni egy kicsit a fókuszból, és többet koncentrálni most már inkább a családomra. Mint már említettem, az elmúlt két év ebből a szempontból nagyon nehéz volt számunkra, nem igazán élveztük. Fantasztikus volt az az egy hónap, amikor megnyertük a világbajnokságot, de ezt leszámítva nehéz két év áll mögöttünk.”
Az összes előbb felsorolt ok közül melyik nehezedett rád leginkább?
„Az, hogy ismét megtörténhet, ami egyszer már bekövetkezett. Isten segítségének köszönhetően sikerült megnyernünk a világbajnokságot, amire annyi éve vártam már. Ezt követően pedig inkább valami más, egy kis nyugalmat akartam keresni.”
Mit mondott neked a családod? Amikor csak tudtak, akkor Barcelonába menekültek…
„Nagyon szerették volna ők is ezt, de mérsékelt volt alapvetően a hangulat és a lelkesedés, elvégre ők sem tudták, hogy megvalósulhat-e. Soha nem szerettünk volna távozni Barcelonából, nagyon nehéz volt ez nekünk, de mindig összetartottunk, a döntésem pedig egyben a családom döntése is. Ők is örülnek ennek a változásnak, bár szomorúak is picit, hiszen nem sikerült az eredeti cél. Eleinte nehéz volt a beilleszkedés Párizsban, aztán lassan javult a helyzet. A gyerekeknek vannak barátaik az iskolában, akiket picit fáj maguk mögött hagyni. Hármójuk közül leginkább Thiago érti meg az egészet, kíváncsi arra, mi jön ezután.”
A klubnál az mondták, hogy 99 százalékban rajtad áll vagy bukik a visszatérés. Xavi is ezt mondta, mégsem jött ajánlat a részükről. Ezt hogyan élted meg?
„Picit belehallgattam a nyilatkozatokba, figyeltem, mit mond Xavi… de igazából a döntés nem tőlem függött, a Liga hiába adott engedélyt, sok mindennek kellett volna még megvalósulnia, én pedig nem vágytam egy hosszú nyári szappanoperára. Nem akarom újra átélni azt, amit egyszer már át kellett. Gyorsan véget akartam ennek vetni és nyugodtan folytatni az életemet, a nyaralásra koncentrálni, és a biztos, megtervezett jövőmre.”
Érezted magadon a nyomást, amit a klub ezekkel a nyilatkozatokkal próbált rád helyezni?
„Nem. Próbáltam arra koncentrálni, ami a valóság, arra, hogy mit érzek. Rengeteg szivárogtatás volt, amit aztán az újságírók kényük kedvük szerint ki is színeztek. Egyik nap Szaúd-Arábiából kaptam megkeresést, másnap pedig Barcelonában már tényként közölték, hogy oda igazolok.”
Hogyan befolyásolta a döntésedet az, ami két éve történt?
„Nagyon nehéz volt. Ez az egyik legfőbb oka a döntésemnek. A szokásos, már bevett rutinnal érkeztünk vissza a nyaralásról, újra edzésbe állok, a gyerekek megkezdik az iskolát, ismét éljük a szokásos hétköznapokat. A klubnál eközben készen állt már a szerződésem, csak alá kellett írnom, aztán jött az a bizonyos nap, amikor is közölték velem, hogy ez nem lehetséges, és el kell hagynom a klubot. Ezt követően rohanvást csapatot kellett keresnem, elhamarkodott döntést kellett meghoznom. Rengeteg nehézségen mentünk keresztül a családdal emiatt.”
És a két Párizsban eltöltött év befolyásolt valamiben?
„Némileg igen, mert, ahogyan már mondtam, az a két év nagyon nehéz volt nekem és családomnak is. Nem éreztem jól magamat, ez pedig kihatott a családi életemre is, a gyermekekre, akiknek egy új iskolába kellett menniük. Alapvetően sokkal kevesebb mindent tudtunk együtt csinálni Párizsban, mint Barcelonában. Gyakran vissza is repültünk emiatt. Azokban a napokban úgy éltünk, mint a régi szép időkben.”
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy mindent elértem a futballban, amit egy játékos csak elérhet, így a döntésem túlmutat a sporton, engem most már sokkal inkább a családom és a közös életünk érdekel.
Beszéljünk picit Laportáról és Xaviról. Kapcsolatban voltál velük az átigazolási ügyed során?
„Az igazság az, hogy Laportával nagyon keveset tárgyltam, legfeljebb egyszer-kétszer. Xavival ellenben nagyon sokat beszéltünk, természetesen szóba került a visszatérésem is. Elmondta nekem, hogy nagyon vár vissza, tárgyaltunk arról, milyen szerepem lenne a csapatnál, mennyire tudnék hozzájárulni a játékhoz… ilyenek.”
Mit éreztél akkor, amikor a meccseken a nevedet skandálták a Camp Nou-ban, de még egy koncerten is?
„Szívet melengető volt. Az őszintét megvallva, picit irigykedve tekintettem vissza arra, hogyan búcsúzhatott el Busi, Jordi, Xavi vagy Iniesta… én is vágytam egy ilyen elköszönésre. Szerettem volna ezt, egy teltházas stadion előtt elbúcsúzni a szurkolóktól, de a járvány közbeszólt. A klub iránt érzett szerelmem örök, ez egy kölcsönös érzés. Furcsa dolog volt hallani a nevemet a stadionban, úgy, hogy én magam nem vagyok ott.”
Mekkora szerepet játszottak a gazdasági kérdések a döntésedben? Még arról is írtak, hogy akár ingyen is játszottál volna a Barcelonában. Ez tényleg így van?
„Ha őszinte akarok lenni, azt mondom, hogy ez soha nem jelentett számomra problémát vagy akadályt. Nem érdekel egyszerűen. Most még a szerződés sem került szóba például. Javaslatot kaptam, de hivatalos, írásos ajánlatot nem, ez is azt bizonyítja, mennyire bizonytalan volt ez az egész. A szándék megvolt mindkét fél részéről, de nem tudtunk egymásnak semmi biztosat mondani, a pénzről így nem is beszéltünk. Ha a pénz számított volna, akkor Szaúd-Arábiába megyek, ahol elképesztő összeget ajánlottak, de a döntésemben nem ez motivált.”
Kaptál üzeneteket Barcelonából, kiszivárogtatásokat a klubtól…?
„Nos, a pozitív híreket lelkesedéssel fogadtam. Csak ismételni tudom magam, mérsékelt lelkesedéssel álltam ehhez az egészhez, mert nem tudtam semmit biztosra, az egész nagyon képlékeny volt. Gondolj csak bele, elmondod a családodnak, hogy visszatérhetünk Barcelonába, ők beleélik magukat, majd ezt követően közölnöd kell velük, hogy mégsem tudjuk ezt megtenni. Nyugodt voltam ennek ellenére.”
Úgy gondolod, hogy a Barcelona mindent megtett azért, hogy ez az üzlet megvalósuljon?
„Nem tudom, ezt tőlük kéne megkérdezni, én erre nem tudok választ adni. Xavival beszéltünk erről, a Liga engedélyét is megkapták, de mint mondtam, nem csak erről volt szó. Sok minden hiányzott még. A klub sajnos ma nincs abban a helyzetben, hogy ígéretet tehessen, és ez teljesen érhető is, hiszen nagyon nehéz évek vannak mögöttük, tudom, hiszen én is ott voltam.”
Gondolod, hogy vannak olyanok a klubban, akik nem kedvelnek téged, vagy akik úgy gondolják, hogy probléma lehet a jelenléted?
„Nem tudom. De biztosan voltak a vezetésben néhányan, akik ellenezték a visszatérésemet, ahogyan annak idején sem akarta mindenki, hogy maradjak. Ezek az emberek úgy gondolták, hogy a visszatérésem nem tett volna jót a klubnak.”
Távozásod óta a klub több igazolást is nyélbe ütött. Rögtön utána 55 millió euróért szerződtették Ferrán Torrest… Nem furcsa ez egy kicsit neked?
„Nem igazán tudom, hogy mit mondhatnék erre. Kezdetben ideges voltam, hogy így kellett távoznom, sajnáltam, hogy nem maradhattam. Ezt követően a klub kidolgozhatott tervet arra, hogyan igazolhassanak mégis. De az igazság az, hogy ezt az egészet már magam mögött hagytam, nem is akarok erre gondolni többet. Ha tényleg volt szándékosság ebben, akkor másképp is intézhették volna, ennyi…”
Nem gyógyultak még be a sebek, ez látszik.
„Valóban nem, ez így van. Fájt, hogy nem búcsúzhattam úgy el, ahogyan szerettem, vagy megérdemeltem volna. Példának felhoztam több legendás játékost is, akiknek adott volt a lehetőség erre, ezt sajnálom nagyon. Szívesen lettem volna én is közöttük. Másfelől pedig, egyes híresztelések szerint én voltam a történetben a rosszfiú, ami szintén fájt, mivel ez az egész nem igaz. Jó lett volna elbúcsúzni azoktól, akikkel annyi éven át küzdöttünk a célok eléréséért. Ez egy örök hiány marad a szívemben.”
Ha már erről a hiányról beszélünk, szeretnél egyszer visszatérni valamilyen formában a klubhoz? Akárcsak nagykövetként…
Igen, nyilván szeretnék a klub közelében lenni. Mi több, Barcelonában fogok élni, ha befejezem a pályafutásomat. Ezt már jó előre eldöntöttük a családdal. Remélhetőleg egy napon ismét segíthetem majd valahogyan a klubot, mert a Barcelona életem csapata, és ez mindig is így lesz. Nagyra értékelem az emberek szeretetét, szeretnék újra ott lenni velük.
Feltételezzük, hogy ebben az elmúlt néhány hónapban némi szorongással éltél. Van valami, ami különösen bántott téged, vagy arra gondoltál, hogy ezt még esetleg meg lehetett volna tenni?
„Ahogy már korábban mondtam, rosszul érintettek a folyamatos szivárogtatások. Annyi hazugságot állított a média, de nem írhatsz minden nap bejegyzést a közösségi felületekre, hogy ezek nem igazak. Látom nap mint nap az újságírók hazudozásait, és nem történik semmi. Másnap ismét hazudnak, és ugyanúgy nem változik semmi. Amikor arról írnak, hogy a gyermekeim milyen rosszul érzik itt magukat… miközben ennek az ellenkezője igaz. Nem akarnak elmenni innen, mert jól érzik magukat. Nagyon nem szeretem, amikor a családomról írnak, mert fogalmuk sincs az életünkről, egyszerűen csak megállás nélkül hazudnak rólunk.”
A kulcskérdés: miután nem térsz vissza Barcelonába, merre vezet majd az utad?
Úgy döntöttem, hogy Miamiba igazolok. Még mindig van néhány apróság, de a döntés már megszületett.
És veled tart Busi is?
„Ez szintén egy eléggé népszerű téma a sajtóban, miszerint Busi és Jordi jön velem, és már mindent elterveztünk. Nos, ebből sem igaz semmi, mindenki a maga útját járja. Nyilvánvalóan érdeklődtem náluk arról, hogyan terveznek a jövőben, de soha nem kezdtünk el egyezkedni erről. A döntésemet magam hoztam, és nem tudom, hogy ők mit fognak lépni.”
Amikor arról beszéltél, hogy ki akarsz kerülni a reflektorfényből, mire gondoltál? Nem vágysz már a legmagasabb szintre?
„Igen, el akartam hagyni Európát. Voltak más ajánlataim európai csapatoktól, de nem is foglalkoztam velük. Egyetlen csapatért maradtam volna itt, és az a Barcelona volt. A világbajnokság megnyerése után úgy döntöttem, hogy ha nem jön össze a visszatérés, magam mögött hagyom Európát és sok minden mást is ezzel együtt. Szükségem van erre. Lezárni a pályafutásom ezen részét, új életet kezdeni, az Egyesült Államok pedig erre lehetőséget ad. Jobban élvezhetem az életet, továbbra is versenyezhetek, csak kisebb méretben, nagyobb lelki békével.”
