Az FC Barcelona Femení védelmének oszlopos tagja, Irene Paredes ezer jó tulajdonsága közül az egyik mindenképpen az, hogy többnyire a háttérben marad, ennek ellenére is kiemelkedik sok tekintetben a többiek közül. Nem keresi a rivaldafényt, távol marad ezektől a helyzetektől, ennek ellenére mégis vezető szerepet tölt be a csapatnál, és olyan felelősséget vállal, mint kevesen, mind a pályán, mind pedig azon kívül.
Te is így látod magadat?
Nehéz manapság menekülni az elit futball fényűzése és hivalkodása elől?
„Nagyon egyszerű életet élek, néha már a többiek is nevetnek azon, mennyire.. Számomra a luxust a számomra közel álló emberekkel eltöltött idő jelenti. Nemrég olvastam egy cikket egy újságban, ami a csapattagok autóiról szólt, de ennek semmi jelentősége nincs szerintem. Inkább másra költöm a pénzem, még akkor is, ha néha megengedhetek magamnak némi luxust is.”
Az elmúlt években egyre több szó esik a női futballról. Az új generáció már ennek szellemében nő fel? Mennyire fontos neked, hogy kisfiad, Mateo is ebben a környezetben nőjön fel, hogy lássa, édesanyja milyen úttörő a női futball népszerűsítésében?
„Alapvető fontosságú. Mi vagyunk a felelősök azért, hogy sikerüljön áttörnünk ezt a bizonyos gátat a futballban. Gyermekként nagyon szerettem focizni, de tudtam, legalábbis sejtettem, hogy profi szinten soha az életben nem leszek képes űzni ezt.”
És mostanra ez lassan teljesen normálissá válik…
„Szerencsére Mateo már ebben a világban nő majd fel. Ha egy nap elmesélem neki, hogy én kislányként nem focizhattam profi körülmények között, vagy, hogy nem adták eleinte a mérkőzéseinket a televízióban, úgy fog hangzani, mintha egy filmről mesélnék.”
A minap felismertem egy focistát az egyik étteremben, és a szüleim megkérdezték, honnan ismerem őt, amire a válaszom az volt, hogy az egyik focis matricaalbumból. Enélkül soha nem ismertem volna fel. Ez most a nőkkel is megtörténik, és ez egy nagyon fontos lépés.
Magyarázat: a Panini az utóbbi években egyre több helyen kezdte el forgalmazni a spanyol női bajnokság játékosait tartalmazó matricaalbumot. Magyarországon sajnos még nem elérhető, ahol viszont volt, ott osztatlan sikert aratott.
Te igazi úttörő vagy. Milyen érzés egy olyan klubban szerepelni, amely maga is küzd a változásért?
„Való igaz, a Barcelonánál teljes mértékben támogatják a női futballt. A játékunk is forradalmi. Sokszor bántanak minket azzal, hogy a női futball lassú és unalmas, meg ilyesmi. Nos, azt hiszem, hogy a mi focink erőteljesen választ ad ezekre a kritikákra.”
És a pályán kívül is…
„Is, igen. A társadalomban és a sportban zajló harc a változásért teljesen alapvető dolog, mi pedig ebben óriási szerepet vállalunk, hiszen sokan követnek minket. Remélem, hogy ez még csak a kezdet, és hamarosan más országok klubjai is csatlakoznak hozzánk.”
A futballban tapasztalható rasszizmus egy másik téma, amelyről ma mindenki beszél. Utópisztikusnak tűnhet arra gondolni, hogy sikerülhet egy nap kiűzni ezt a hozzáállást a sportágból?
„Remélem, hogy sikerül megvalósítani ezt. A rasszizmus sajnos része a társadalmunknak, de talán a futball képes lehet némileg változtatni ezen. Ki kell használnunk a népszerűséget, hogy egy sokkal tiszteletteljesebb és tisztább sportágat alkothassunk.”
Holtpontra jutottak a kollektív szerződéssel kapcsolatos tárgyalások a Ligában. Úgy tűnik, hogy Spanyolországban nem haladnak egyről a kettőre a dolgok…
Addig kell ütni a vasat, amíg meleg. A társadalom és a futball is jelenleg a változás pillanatát éli, elengedhetetlen hát, hogy harcoljunk a javulásért, a jogainkért. Végülis a munkavállalói jogok többről szólnak pusztán a minimálbérről. A munkafeltételekről beszélünk, hogy úgy bánjanak velünk, profi labdarúgókkal, ahogyan azt megérdemeljük. Meg kell küzdenünk ezért a státuszért, de itt vagyunk és készen állunk rá.
A Barcelona maximálisan kiáll a társadalmi és a sporton belüli változások mellett. Ezt a hozzáállást idővel egyre többen értékelik majd?
„Kulcsfontosságú ez a hozzáállás a klub részéről, sokunk itt tapasztalja meg először azt, milyen is az igazán profi közeg. A nagyon rossz műfüves pályáktól eljutni egészen a nézőkkel teli Camp Nou-ig… Ez elképesztő változás. Úgy kell értékelni ezt a változást a jövőben, ahogyan most is tesszük, ki kell emelnünk ennek a fontosságát. Rengeteg munka áll a győzelmek és a kupák mögött, nem csak a pályán lévő stábban, hanem a színfalak mögötti személyzetben is nagyon sokan dolgoznak azért, hogy ez úgy működjön, ahogyan működik.”
Ennek bizonyítéka, hogy a Barça öt éven belül a negyedik fináléját játssza. Motivált vagy?
„Nagyon. Ez a szezon legfontosabb meccse. Idén több időnk volt felkészülni az összecsapásra, elérni, hogy a lehető legjobb formában érkezzünk meg. Természetesen ez egy döntő, és egy döntőben bármi megtörténhet.”
Hogyan dolgoztál az elmúlt napokban azon, hogy ne veszítsd el a ritmust?
„Mentálisan már önmagában is motiváló egy Bajnokok Ligája-döntő. Ezen felül pedig erőnléti és taktikai szempontból is a lehető legjobb szakemberek vesznek körül bennünket, akik a saját területükön milliméterre pontosan kiszámolják, miből mennyire van szükségünk ahhoz, hogy a legjobb állapotban legyünk a döntőre.”
Mit vársz a döntőtől?
„Apró részletek döntenek majd, aki jobban sáfárkodik a lehetőségeivel, az nyer. Arra koncentrálunk, hogy kijavítsuk azokat a hibákat, amelyekkel a szezon során, különösen az elmúlt hetekben szembesültünk.”
A Chelsea-hez hasonlóan a Wolfsburg is egy nagyon erős támadósorral rendelkező csapat.
„Hibátlan csapatmunkára lesz szükségünk. Tíz játékossal védekezünk és támadunk, nincs kivétel, együtt kell mozognunk az egész meccsen. Nagyon precíz játékra lesz szükségünk, ha nyerni akarunk szombaton.”
Várhatóan Ewa Pajorral és Alexandra Poppal is farkasszemet kell majd nézz. Nagy csaták lesznek…
„Két kiváló játékosról beszélünk, akik rengeteget hozzátettek a Wolfsburg idei meneteléséhez. Nagy párharc lesz ez közöttünk.”
Két évvel ezelőtt, amikor a PSG a Barçával mérkőzött meg az elődöntőben, három nevet kértem tőled . Az egyik Graham Hansené volt. Azt mondtad, hogy nagyszerű futballista, de nem ismerted még akkor túlságosan. Most mit mondasz róla?
„Inkább a személyes vonatkozásról fogok beszélni, mert egyértelmű, hogy mint futballista, mennyire magas szintet képvisel. Szerintem nagyon hasonló személyiségünk van, ő is vezető szerepet tölt be az öltözőn belül és azon kívül is, de hozzám hasonlóan kerüli a feltűnést, ezért pedig kevésszer ismerik el, mennyire nagyszerű játékos. Kiváló kapcsolatot ápolok vele, nagyon szorgalmas, rendkívül elkötelezett. Szeretem ezeket a tulajdonságokat, nagyon jól kijövünk egymással.”
Alexia pedig végre újra közöttetek van. Őt milyennek látod?
„Mindig sokat számít, ha sérülésed után egyre többet kerülsz be a meccskeretbe. Hosszú ideig volt sérült, apránként egyre inkább magára talál majd, mígnem olyan jó, ha nem jobb lesz, mint volt a sérülése előtt. Ehhez azonban időre van szüksége, türelmesnek kell vele lennünk. Az edzéseken rendre megmutatja, miért is tartják nagyon jó játékosnak. Az egész csapatot nagyon boldoggá teszi az ő visszatérése.”
Mit tanultál a torinói döntőből?
„Minden évben egyre jobb és jobb leszel, egyre több mindent tapasztalsz meg. Idén is több új szituációval kellett szembenéznünk, amelyekből erősebben kerültünk ki. Minden meccs más és a tavalyi fináléban sajnos nagyon gyorsan kaptunk egy gólt, az egyébként nagyon erős lyoni csapat ellen. Az, hogy hátrányba kerültünk meggátolt minket abban, hogy a saját játékunkat játsszuk, ennek megfelelően igyekszünk az ilyen helyzeteket elkerülni. A szuperkupában azonban volt ehhez hasonló helyzet, emberhátrányban voltunk, és mégis felül tudtunk kerekedni a Real Madridon. Minden meccs a fejlődésedet szolgálja. Tudtuk, miben kell előre lépnünk, késznek érzem a csapatot, maximálisan bízom bennük.”
Tavaly rengetegen jöttek veletek a döntőre, és idén is így lesz.
Számunkra nagyon fontos, hogy a Johan minden hétvégén tele legyen, de ugyanez igaz a Camp Nou-ra is, a szurkolóink pedig rendre ott voltak, mögöttünk álltak ezeken az eseményeken. Érezzük a támogatásukat, szeretetüket. Nem szeretünk veszíteni sem tétmérkőzésen, sem pedig egy felkészülési meccsen, mivel annyi embernek okozunk örömet, és ha elmarad a győzelem, fájdalmas látni, hogy szomorúak. Ez történt tavaly, idén azonban újra döntőben vagyunk, megpróbálunk javítani.
Számítottál arra ideigazolásod előtt, hogy ilyen jó kapcsolatot ápolsz majd a rajongókkal?
„Nem tudom, hogy számítottam-e rá, de semmiképpen sem lepett meg. Amikor megérkeztem Barcelonába, a csapat azt megelőzően nyerte meg a Bajnokok Ligáját, és láttam, hogy itt bizony valami nagy dolog van készülőben. Ez volt az egyik oka, hogy ide igazoltam. Nem véletlen, hogy mennyi kupát nyernek, ahogyan az sem, hogy ennyien rajonganak értük. A szurkolók is részeseik a sikereinknek, nagyon hálás vagyok nekik azért, hogy mindig velünk vannak.”
Azt vettem észre, hogy az utóbbi időben egyre bátrabban beszélsz katalánul. Mennyire fontos számodra, hogy ily módon beilleszkedj a csapat kultúrájába?
„Számomra alapvető a nyelvismeret, így eléggé mérges is vagyok magamra, hogy második szezonom végén még nem tudok folyékonyan beszélni katalánul. Szeretek ugyanis nyelveket tanulni, van is érzékem hozzá. Amikor a PSG-hez igazoltam, akkor az egyik első dolgom volt a francia nyelv elsajátítása, mert hiszem, hogy nagyon sokat számít, ezáltal jobban megismerheted az adott ország kultúráját, az ottani embereket, hogy mi miért történik. Hozzá kell tenni, hogy az elmúlt két évben sok minden történt az életemben, amik meggátoltak a tanulásban, de igyekszem, ahogyan tudok. Vannak szerencsére mellettem emberek, akik segítenek nekem ebben. Lépésről lépésre egyre jobb lesz. Meglátjuk eljutunk-e odáig, hogy katalánul tudjak interjút adni.”
Két döntőben is ott voltál már. Úgy érzed, hogy a futball tartozik neked egy Bajnokok Ligája-trófeával?
„Mindig relatív, hogy ki mit érdemel meg. Valaki keményen dolgozik valamiért, megérdemelné ennek a munkának a jutalmát, de mégsem kapja meg. Ha csak arra gondolnék, hogy mennyi mindent tettem azért, hogy eljussak abba a két döntőbe, és mégsem sikerült megnyerni őket, akkor nem tudnám ezen a szinten folytatni, nem ragadhatsz le itt. Most egy új lehetőség van előttünk, tennünk kell ahhoz, meg meg is nyerjük ezt. Mindkét együttes megérdemelné a kupát, de végül csak egy fogja elhódítani. Maximálisan bízom a csapatban, hiszem, hogy mi leszünk a jobbak.”
