Az FC Barcelona legendás védője, Gerard Piqué a napokban játszotta utolsó mérkőzését a katalán csapat színeiben. Ennek kapcsán is beszélgetett Ibai Llanos Twitch-streamerrel, de szóba került a spanyol játékvezetők ténykedése, a Szuperliga és Gerard jövője is.
A visszavonulásról
– Már hetekkel ezt megelőzően eldöntöttem, hogy visszavonulok, ennek táptalaja volt a Xavival folytatott beszélgetés a szezont megelőzően. Elmondta nekem, hogy nem számíthatok túl sok lehetőségre, ezt követően egyre inkább körvonalazódott egy hasonló lépés a fejemben. Az egyik edzésen akartam közölni ezt a srácokkal, de amikor láttam, hogy mennyi hiányzónk van azon a poszton, úgy voltam vele, hogy most nem tehetek ilyet. Ezt követően tűztem ki a bejelentésre a világbajnokság miatti szünetet, ez volt az ideális időpont. Mindig is azt mondtam, ha már nem vagyok fontos az edző és a csapat számára, akkor távozom és visszavonulok. Ha nincs ez a sérüléshullám, akkor már korábban megtörtént volna a bejelentés. Ahogy teltek a hetek, egyre kevésbé éreztem már magam játékosnak, rájöttem, hogy ez a világ már nem az enyém, ideje távozni. A döntésemet a Viktoria Plzeň elleni mérkőzésünket megelőzően közöltem Laportával, amikor a szállodában voltunk, de a témáról már korábban is beszélgettünk a lakásán. Nem igazán maradt hiányérzetem, mindent megnyertem pályafutásom során, amit egy játékos megnyerhet, boldogan tekintek vissza az elmúlt évekre.
Mindig is az motivált, hogy a Barcelonában játsszak. Soha nem gondoltam arra, hogy máshol lépjek pályára. Ha például a klub azt mondja nekem 28 évesen, hogy nem hosszabbítanak velem, úgy akkor vissza is vonultam volna. 2008-ban például a Juventus jóval nagyobb pénzzel csábított engem, de én nem gondoltam másra, csak a Barçára.
A jövő?
– Jelenleg nem gondolok erre, más dolgokat akarok most csinálni, ettől függetlenül mindegy, hogy milyen módon, de segíteni szeretném a Barcelonát, mivel ez életem klubja. Korábban azt gondoltam, hogy szomorú leszek a visszavonulásom miatt, de tévedtem, boldog vagyok, hosszú évek után először mondhatom azt, hogy szabad vagyok. Másfelől továbbra is szeretném kihasználni a nap minden percét, elvégre, ki tudja, hogy mit hoz a holnap… Korábban a naptár szerint terveztem a dolgaimat, most még nem tűnik ez furcsának, de januártól, amikor újraindul a klubfoci, már érezni fogom a változást. Először leszek ugyanis úgymond szabadságon.
A spanyol játékvezetésről
– Ami az Osasuna elleni piros lapomat illeti, igyekeztem elmagyarázni neki, mekkora hibát követett el, és hogy rendre minket sújtott pályafutásom során az ítéleteivel. Ő ezért kiállított engem. Láttam az interneten megjelent mondatokat, de nem illettem őt olyan csúnya szavakkal, az egy csapattársam volt, a jegyzőkönyvben azonban azt is hozzám kötötték. Hogy ki volt az pontosan, azt most nem kötöm az orrodra.
Az igazság az, hogy Spanyolországban a játékvezetőkből egyszerűen hiányzik az empátia. Nem hajlandóak beszélni a játékosokkal, Angliában ezzel szemben pontosan megmagyarázzák neked az ítéleteket, mit, miért tettek.
– Ha utánanézel a statisztikáknak, akkor láthatod, hogy itt mennyivel több pirost osztanak ki, mint Angliában. Spanyolországban jószerivel bármiért leküldhetnek a pályáról, egy szót se szólhatsz hozzájuk, mert sértésnek veszik, ha megkérdőjelezed az ítéleteiket. Teljesen egyetértek azzal, amit Xavi mondott, a játékvezetőknek mikrofon mögé kéne állniuk az összecsapásokat követően, és megindokolniuk a döntéseiket, ahogyan mi, játékosok is tesszük. A futball sajnos még mindig túl zártan működik, jobban kéne nyitni a nyilvánosság felé.
A Real Madriddal szembeni rivalizálásról
– Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy ez az ellentét mindig fennállt a két klub között. Mourinho azonban átlépett egy határt azzal, hogy az egyik meccsünkön hátulról nekiment Tito Vilanovának, és belenyúlt a szemébe. Ezt követően még több Real-játékos is belátta, hogy ez a helyzet nem tartható fenn. A helyzet egészen odáig fajult, hogy 2012-ben Xavi és Casillas ültette le az egész válogatottat az Európa-bajnokságot megelőzően, hogy megbeszéljük a dolgokat.
A futballnak változásra van szüksége
– Egyetértek azzal, amit Florentino Pérez mondott, a futballnak valóban megújulásra van szüksége. Az a mód azonban, ahogyan prezentálták ezt, szerintem nem volt jó. A mai 14-18 éves korosztály már nem néz meg a televízió előtt ülve kilencven percet, ránéznek két percig, aztán mennek fel az Instagramra.
Az igazság az, hogy nagyobb figyelem hárul már az átigazolási időszakokra, a meccs utáni nyilatkozatokra, a statisztikákra, mint magára a mérkőzésre. A mai világ így működik.
– Szükség van a változásra, mint bármelyik másik sportágban. A kilencven perc túl sok, ennyi ideig ma már nem tudnak az emberek egy dologra koncentrálni. Ha nem tudunk a játékpercekhez nyúlni, akkor más dolgokon kell változtatnunk, amivel látványosabbá tehetjük a mérkőzéseket. Eladhatóbbá kell tennünk magát a terméket, mert úgy érzem, hogy a mai fiatalságot nem nagyon érdekli ez. Őrültnek tartanak majd az emberek, ha elmondom, én milyen változásokon gondolkodom. Például rendes játékidőt követő hosszabbításban lehetne valami csavart bevinni, valami új dolgot kipróbálni, például, hogy minden perccel egy játékossal megfogyatkozzanak a csapatok, vagy valami hasonló… Számomra például érthetetlen, miért büntetőrúgások döntenek egy nagy világeseményen arról, hogy ki jut tovább. Ki tudja, lehet a csapatban van olyan játékos, aki soha nem lőtt még tizenegyest, most mégis kell neki. El kell érnünk, hogy az emberek ismét a tévé elé ragadjanak.
Megy-e a világbajnokságra?
– Nem sokat tudok erről, még nem is nagyon gondolkoztam ezen.
Voltak konfliktusai Guardiolával
– Soha nem felejtem el azt az esetet, amikor már minden kupát besöpörtünk a szezonban, de még egy bajnoki hátra volt… Pep akkor is azt mondta nekünk, hogy nem hagyhatjuk el a házunkat a mérkőzés előtti este. Pedig, ha éjjel elmész vacsorázni, rendelsz egy italt, például egy gin-tonikot, az baromi jó dolog tud lenni. Másnap nagyobb intenzitással mész az edzésre.
A médiáról
Ha vesztesz, akkor a média és a szurkolók mindegy, hogy milyen módon, de megtalálják a lehetőséget arra, hogy téged tegyenek érte felelőssé, hogy téged okoljanak. Például, ha tweetelek valamit hajnali egykor, a következő meccsen pedig kikapunk, akkor elkezdik azt hajtani, hogy azért történt ez, mert nem voltunk eléggé kipihentek. Ha viszont nyerünk, akkor semmit nem szólnak.
