Nehéz időszakot zárt le nemrég az Ajax legendás játékos, Daley Blind, aki néhány héttel ezelőtt elhagyta nevelőklubját, és a Bayern Münchenhez igazolt a szezon végéig. Sejthető volt, hogy a háttérben több van pusztán sportszakmai indokoknál, ezt pedig a holland ‘Algemeen Dagblad’ című lapnak meg is erősítette egy exkluzív interjúban.
„Régóta azt terveztem, hogy a karrieremet az Ajaxnál fejezem be. Aztán egyszer csak ott voltam az autómban, úton haza, és azon tűnődtem: ‘Ez most tényleg a valóság? Tényleg ez volt az utolsó mérkőzésem az Ajaxban?’. Azt mondtam magamnak: ‘De Lowennek [a fia – szerk.] is ott kell majd lennie a búcsúnál, nem? Ott kell lennie, és fognia kell a kezemet, ahogyan én is fogtam édesapámét, amikor elköszönt a klubtól anno.’. Ez a kapcsolat azonban egy olyan mélypontra jutott, hogy már üdvözölni sem üdvözöltek, annál a klubnál, ahol hét éves korom óta játszottam. December 26-án egyszerűen közölték velem, hogy másnap már nem is kell jönnöm az edzésre.”
„Nem szeretem, ha helyettem beszélnek, így Huntelaarnak sem kellett volna így tennie. Nem az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor az edző egy másik játékost preferált a posztomon. A távozásomról akkor döntöttem, amikor negyedik helyre kerültem úgy, hogy nemrég még én voltam az elsődleges opció. Huntelaar ezzel csak összeugrasztott a szurkolókkal. Ezt egyébként neki is megírtam. Ahogyan azt is, hogy ez annyira a klubvezetésre jellemző, hogy bár a szerződés szerint én nem oszthatok meg bizalmas információt a sajtónak a klubról, ez pedig visszafelé is érvényes. Ők mégis megtették.”
Mesélek mást. A Waalwijk ellen egyáltalán nem játszottunk jól. Schreuder azt mondta nekünk az öltözőben, hogy a letámadásunk nem megfelelő. Kikérte a véleményünket is: ‘Mit gondoltok? Melyik megoldást preferáljátok inkább?’. Mire én felálltam és azt mondtam neki: ‘Uram, csak hogy tisztázzuk a dolgokat! Ennek eldöntése nem a mi dolgunk, hanem az ön feladata!’. A reakciója pedig mindösszesen annyi volt felém: ‘Fogd be! Fogd be a szád, és ülj le!’.
„Úgy döntöttem inkább nem erőltetem a témát. Később megkérdeztem a stáb néhány tagját és a csapattársaimat is, hogy most ezzel túl messzire mentem-e, mire ők megnyugtattak, hogy egyáltalán nem. Erik ten Haggal sokkal cifrább beszélgetéseink is voltak. A végén elengedtem ezt az egészet és lapoztam. A csapat érdekében tettem mindezt, nem azért, hogy bohóckodjak az edzővel. Ha problémád van velem, másnap odajöhetsz és megbeszélhetjük. Vagy tévedek?”
Blindet ezt követően levegőnek nézte az edző, egy héttel később pedig már a kispadon ült a Rangers elleni mérkőzésen.
„Megmondtam neki, hogy nem értek egyet a döntésével, de ő a főnök, így elfogadom persze. Wijndal megsérült azon a meccsen, kész voltam beállni, de ő inkább Rensch-re szavazott. Így lettem egy pillanat alatt elsőszámú játékosból harmadikszámú opció. A PSV elleni láttam, hogy ismét Rensch van jelölve balhátvédnek a kezdőbe. Úgy véltem, hogy talán Madueke miatt került inkább ő oda, de aztán láttam, hogy az ő neve nem szerepel a várható kezdőben. Nyilván nem voltam boldog ettől. Aztán Bassey is balhátvéd lett, így hát még eggyel hátrébb kerültem a sorban, és már csak a negyedik opció voltam, ezt csak tetézte, hogy levegőnek nézett teljesen. Ezt már nem bírtam tétlenül tovább nézni, így odamentem hozzá és megkérdeztem: ‘Személyes okok vannak a mellőzesem mögött?’, erre ő tagadta ezt. Folytattam: ‘Ha túl messzire mentem a Waalwijk elleni mérkőzés szünetében, úgy bocsánatot kérek érte.’. Erre ő ismét megerősített abban, hogy nincs semmi személyes a velem kapcsolatos döntéseiben.”
„Schreuder azt mondta, hogy a szezon előtt egy lehetséges csere szerepről egyeztetett velem. Nos, ez egy nagybetűs hazugság. A nyáron ugyanis közölte velem, hogy mennyire fontos vagyok számára, sokoldalú játékosnak tart, mivel tudok baloldali középhátvédet, balhátvédet és baloldali középpályást is játszani. Legyünk egyértelműek: nem kételkedtem abban, hogy a Waalwijk elleni mérkőzés után személyes ellentét miatt nem rakott be a csapatba, egyenes biztos vagyok ebben.”
Minden csapattársam gratulált nekem üzenetben, miután behívót kaptam a válogatottba, és utazhattam a világbajnokságra, egy embert kivéve: őt. Amikor pedig bementem utoljára elköszönni mindenkitől, nem csak a társaktól, hanem az összes stábtagtól is elbúcsúztam, Schreuder azonban nem volt ott, pedig tudta, hogy megyek, mivel le volt beszélve előre az időpont a klubbal.
„Bíztam benne, hogy Huntelaar és Hamstra, netán van der Sar közvetít közöttünk és azt mondják: ‘Fiúk, üljetek le az asztalhoz, és rendezzék ezt problémát!’, hittem, hogy azt mondják nekem: ‘Tudjuk, hogy az életed ez a klub, valójában nem is akarsz minket itt hagyni…’. Ez sajnos hiú ábránd volt a részemről, mivel egyetlen vezető sem tett semmiféle kísérletet arra, hogy meggyőzzön a maradásról. Senki nem keresett. A legfájóbb pedig az, hogy még az ellenkezője történt annak, amiben hittem, a klubon kívül akartak látni minél előbb.”
