Az FC Barcelona lengyel klasszisa, Robert Lewandowski a La Vanguardia napilapnak nyilatkozott a napokban. A katalánok újdonsült kilencese beszélt többek között a klub helyzetéről, a Bajnokok Ligájából való kiesésről és a hátralévő hónapok terveiről is.
A Valencia ellen szerzett gól aranyat érhet
Úgy játszol, mintha egész életedben a Barçánál lettél volna…
– Az első naptól kezdve nagyon könnyű volt a beilleszkedésem. Kiváló kapcsolatot ápolok az új csapattársaimmal, igyekeztem velük azonnal amennyire lehet megismerkedni, törekedtem erre a pályán és azon kívül is. Nem változott a véleményem a nyár óta, továbbra is hiszem, hogy ebben a csapatban nagy potenciál van.
Nem számított könnyű kezdésre
– Annál a csapatnál vagyok, ahol lenni akartam. Bár tudtam, amikor elfogadtam az ajánlatot, hogy az első évad kimondottan nehéz lesz. De én ezt egy kihívásként fogom fel, néha bizony jól jön, ha kilépsz a kényelmes életedből, a komfortzónádból, és új kihívásokkal nézel szembe. Boldog vagyok, mert focistaként és emberként is új tapasztalatokra teszek szert.
Könnyű lett volna a tutira szavaznom, és hosszabbítani a Bayernnel, de a szívem mást mondott, vágytam a Barcelonához. Gyerekként néztem a Barça meccseit a televízióban, emlékszem a játékukra, arra, hogy milyen focisták rúgták ott a bőrt. Nagyszerű nevek voltak egytől-egyig, ez pedig egy gyerek fejében örökké megmarad.
Nem csábított jobban a Premier League?
– Bár sokszor játszottam angol csapatok ellen, de ott akartam folytatni, amiről kiskoromban mindig is álmodoztam, és ahová szerettem volna eljutni. Nem csak jól érzem magam a Barcelonánál, de büszke is vagyok arra, hogy itt lehetek. A város maga egy csodálatos hely.
Mitől olyan különleges hely Barcelona?
– Az első pillanattól kezdve éreztem mindenki támogatását. Az Egyesült Államokban töltöttük az előszezon nagy részét, és már itt is elképesztően jó volt a fogadtatásom, már itt is skandálták a nevemet a szurkolók, rendkívül sokat jelentett ez nekem. A csapattársaim, a stábtagok és a szurkolók is az első perctől kezdve mellettem álltak.
A Camp Nou is énekli már a nevedet.
– Amint beléptem a stadionba, valami varázslatosat éreztem, mintha a Camp Nou-t körülvevő történelem a levegőben lebegett volna. Még ha fáradt is vagy, a közönség támogatása energiát ad a meccsek megnyeréséhez, ez valami hihetetlen érzés.
Annyira más, mint az eddigiek?
– Még az életkorom és a megszerzett tapasztalatom ellenére is így gondolom, igen.
Frusztrál, hogy kiestetek a Bajnokok Ligájában a csoportkörből?
– Nyilván nem vagyok elégedett, a Barcának tudása alapján a legjobb tizenhatban lenne a helye, de mielőtt Barcelonába jöttem, már tisztában voltam vele, hogy az első szezon nehéz lesz. Ezt a csapatot újjá kell építeni, ehhez időre van szükség, türelmesebbnek kell lennünk a klubbal.
De a Barcelonánál nem biztos, hogy van erre türelem.
Az olyan mérkőzések, mint a Bayern vagy az Inter elleni, megváltoztatják az embert. Nagyon sok fiatal játékosunk van, akiknek tapasztalatot, rutint kell szereznie, és bizony bármennyire is furcsán hangzik, meg kell tanulniuk megnyerni az ilyen mérkőzéseket. Ezek apró részletek. Bizonyos helyzetekben nagyon sokat számít a rutin, a futballban néha egy-egy meccsen az számít, mennyire tudsz nyerni, nem az, mennyire vagy intelligens, vagy mennyit tudsz a játékról. De azok, amik megtörténnek velünk csak még erősebbé tesznek minket a jövőben.
Optimistának tűnsz.
– Biztos vagyok benne, hogy ezek a kudarcok arra késztetnek minket, hogy csapatként előrébb lépjünk, és a következő szezonban minden másképp lesz. Biztos vagyok ebben. Nem számítottam arra, hogy megérkezem, és minden jól alakul majd az első perctől kezdve. Kitartok amellett, hogy ez egy olyan folyamat, amely időt és türelmet igényel.
Mivel sok fiatal játékos van a csapatban, mondhatjuk, hogy mentor is vagy?
– Azt gondolom, hogy tapasztalatommal és korommal segíthetek nekik. Vannak olyan játékosok, akik még csak rövid ideje vannak a csapatnál, és emellett még nagyon fiatalok is, nekik például sokat segíthet majd a világbajnokság is, ahol újabb helyzetekkel, szituációkkal találkozhatnak majd. Ez történt velem is, tudom miről beszélek.
Pontosan mire is gondolsz?
– Az első nagy válogatottbeli tornám után egyszerűen jobb játékossá váltam. Éppen ezért azt gondolom, hogy ez így lesz több tehetséggel is itt a Barcelonánál. Nem csak arra gondolok, hogy mit tudnak majd a labdával ezek után, hanem például nagyobb felelősséget mernek majd vállalni a pályán. Az idő a mi javunkra dolgozik.
Túl sok volt az elvárás?
– Mindig nyerni akarok, de megtanultam, hogy néha hátra kell lépni, és ki kell várni a megfelelő pillanatot, hogy újra előre léphessünk. Mindazzal együtt, amit a Barça az elmúlt években elszenvedett, nem számíthatunk arra, hogy egy hónapon belül minden megváltozik, megjavul. Időre van szüksége a klubnak, és biztosan javulni fog a helyzet, sőt megkockáztatom, hogy ismét Európa trónjára kerülhet majd a csapat.
Mi a különbség a Bayern és a Barcelona között?
A Bayern évek óta nagyon stabilan működik minden téren. Lehet, hogy nem játszanak mindig jól, ellenünk például nem voltak jobbak Münchenben, de végül nyertek. Ez az a stabilitás, amire a Barçának bizonyos helyzetekben szüksége lenne, de ezt nem könnyű megszerezni.
Miért?
– Nos, először is azért, mert a klub nehéz időszakon ment keresztül az elmúlt években, de a pályán sem volt könnyű, miután a legutóbbi válogatott szünetben hat fontos játékosunk megsérült. Bonyolult pillanatok voltak ezek, mert több meccset kellett játszanunk öt-hat fontos játékos nélkül. Különösen érzékenyen érintettek minket azok a védők, akiket nélkülöznünk kellett. Az ilyen dolgok például olyanok, ami miatt elveszítettük ezt a stabilitást. Remekül indítottunk együtt, majd ez hirtelen emiatt megszakadt.
Meglepett Xavi?
– Tudja, hogy mit kell tennünk, és bár még nincs sok tapasztalata, de szerintem minden, amit játékosként tapasztalt hihetetlen karrierje során, segíti a klub és önmaga fejlődésében is.
Sokban különbözik a módszertana a többi edzőétől?
– Minden edző más, és nem szeretem, ha összehasonlítjuk őket egymással. Szerencsém volt, hogy a világ legjobbjaival dolgozhattam együtt pályafutásom során. Nincs szó arról, hogy Xavi teljesen új dolgokat akar véghez vinni velünk, mindent pontosan elmagyaráz nekünk, mindenki pontosan tudja, mit miért kell csinálnia a pályán.
Milyen a tökéletes csatár?
– A szurkolók csak a gólokra figyelnek. Ha egy csatár nem szerez gólt, az azért van, mert rosszul játszott, de ez nem így van. A gólokon túl nagyon fontos, hogy minden megmozdulásunkkal segítsük a csapatot, hogy a labdát például mindig a megfelelő helyre tegyük.
Úgy beszélsz, mint egy edző…
– Csak csapatként lehet nyerni, a futball ugyanis egy csapatsport. A csatárnak nem csak a gólszerzésre kell gondolnia, hanem arra is, miből lesz a gól. Mindig egy lépéssel előrébb kell járnod fejben. Az első naptól kezdve ezt igyekszem megvalósítania pályán.
Beszélj erről kicsit részletesebben.
Sok meccsen már a kezdés előtt észreveszem, hogy van egy védő, aki nagyon felkészült belőlem, ezért kihasználom, hogy ezzel is több helyet teremtsek a társaimnak. Mondom nekik, hogy elviszem magammal ezt a védőt, az üresen maradó területbe pedig befutva gólt szerezhettek. A bajnokságban már többször lőttünk ebből gólt.
Ezekre lehet készülni?
– Ez egy folyamat, amelyben nagy szerepet játszik egymás játékának megértése. Nekem a csapattársaimét kell megtanulnom, nekik pedig az én mozgásaimat elsajátítaniuk. Folyamatosan beszélgetünk ezekről.
A röplabda nagy hagyományokkal rendelkező sport a családodban, soha nem gondoltál arra, hogy profi szinten űzd?
– Nem gondoltam erre, mert a kezdettől fogva a futball volt a szenvedélyem, és ezzel akartam foglalkozni. Tudtam, hogy túl alacsony vagyok, mert legalább 190 centinek kellett volna lennem.
De szerettél azért más sportokat is a focin kívül?
– Persze, a foci mellett azért volt röplabda meg torna is. Édesapám testnevelő tanár volt, én pedig mindig focizni akartam, de folyton azt mondogatta, hogy az órán nem lehet csak focizni, mást is kell csinálni. Így maradt a torna. Fiatal koromban sokat tornáztam, és bár nem értettem apámat, de később rájöttem, hogy ez hosszú távon a futballban is komoly segítséget jelent. A testem nagyon rugalmas, ezért pedig örökké hálás leszek apámnak.
Végezetül mond el, hogyan írnád le magad?
– Az vagyok, aki lenni szeretnék. Élvezettel tölt el, hogy ilyen remek emberekkel vagyok körülvéve, és azt csinálhatom, amit szeretnék. Nem próbálok meg csak azért más lenni, hogy ezzel több embernek legyek szimpatikus. Nem fogom megjátszani magam, az egyáltalán nem én lennék. Mindig is azt mondom, hogy ha önmagad van, és azt csinálod, amit igazán szeretsz, akkor nem számít, hogy mások mit gondolnak rólad. Az egyetlen módja a fejlődésnek az, ha szabad vagyok, én pedig most az vagyok.
Jellemezd őket röviden…
Messi:
Egy legenda. A Barcelona legjobb játékosa. Olyan dolgokat ért el a klubbal, amit néhányan elképzelni sem tudunk.
Aranylabda:
– Egy díj, ami fontos, de nem erre gondolsz folyamatosan. Hazugság, hogy csak az Aranylabda miatt döntöttem a Barcelona mellett, ez egészen egyszerűen nem igaz. Nem vagyok ennek a díjnak a megszállottja.
Thomas Müller:
– Egy vicces figura, akinek be nem áll a szája. Egy igazi Bayern-legenda.
Pedri:
– Lenyűgöző játékos, az új generáció egyik legnagyobb tehetsége. Óriási potenciál van benne, fiatal kora ellenére mégis elképesztően éretten játszik, mindig a megfelelő helyen van, a legjobb időben. A következő hetekben csak még jobb játékossá válik majd, észre fogjátok venni.
Joan Laporta:
– Egy olyan figura, aki rengeteget tett a Barcelonáért, és bizony nincs könnyű dolga. Kényes helyzetben vette át a klubot és már most meglátszik a keze nyoma.
Bayern München:
– A csapat, amelyben elképesztő sikereket érhettem el. Mindig hálával tartozom majd nekik azért, amit kaptam tőlük. Mindent megtettem azért a mezért.
Real Madrid:
– Az ősi riválisunk. Bízom benne, hogy a folytatásban jól alakulnak majd a dolgaink és készek leszünk arra, hogy a szezon végén megelőzzük őket.
