A madridi ‘El Pais’ a napokban exkluzív interjút készített a Barcelona kétszeres aranylabdásával, Alexia Putellasszal, amelyben szó esett többek között a női futballistákat ért kezdeti hátrányos megkülönböztetésről is. A Femení csapatkapitánya ég a motivációtól, hogy súlyos sérülését maga mögött hagyva az összes létező kupát begyűjtse klub és válogatott szinten is.
Alexia, aki a nyáron szenvedett súlyos térdsérülést, közvetlenül az Európa-bajnokságot megelőzően, egyre közelebb kerül a visszatéréshez. A felépülésével kapcsolatosan így kezdte:
„Egyre jobb állapotban vagyok, ami a futás közben is érződik már. A következő időszakban egyre jobban elkezdjük terhelni a testemet, felkészítve arra, ami vár rá.” – mondta a csapat klasszisa higgadtan.
Látszik rajta a nyugalom, ám egyben a türelmetlenség is. A világ legjobb játékosa ugyanis július 5-e óta a partvonalon kívül vesztegel, ekkor operálták ugyanis meg a bal térdét, melyben elszakadt az elülső keresztszalag. Alexiát ugyanakkor ez sem gátolta meg abban, hogy nagy dolgokat vigyen véghez, csak éppen a futballpályán kívül. Októberben elnyerte, egyedüli női játékosként, másodszor is az Aranylabdát, néhány hete pedig megjelent egy róla szóló dokumentumfilm is, melynek címe: A munka mindent legyőz. A női futball ikonikus alakjának komoly céljai között szerepel a világbajnokság megnyerése, amire akár lehet is esélye jövő nyáron, ekkor rendezi ugyanis Ausztrália és Új-Zéland a tornát. Alexia ugyanakkor nem kívánt mélyebben belemenni a válogatott körüli problémákba, mely komoly gátat szabhatnak álmainak.
A középpályás nagy rajongója a tetoválásoknak, filmjének címe pedig megtalálható a testén, akárcsak édesapja is, aki nagyon fontos szereplő volt életében, ám most már sajnos csak fentről tud tapsolni Alexia játékához.
A tetoválások olyanok, mint egy ember naplója. Az elsőt még 18 évesen csináltattam, és azt kedvelem talán a legkevésbé. Van amelyiket azért varrattam magamra, mert szimplán tetszett, többet pedig azért, mert az különleges jelentéssel bírt számomra. Édesapám fényképe persze nagyon sokat jelent nekem.
Egy 14 éves lány azt kérdezné tőled, hogy te hogyan léptél túl azokon a nehézségeken, amik az utánpótlásnál álltak előtted. Mint mondja, neki is komoly nehézségei vannak.
„Azt mondanám neki, hogy legyen erős és harcoljon azért, amit szenvedélyesen szeret csinálni. Eszébe se jusson feladni, mert akkor azok nyernek, akik lemondóan beszélnek róla, akik nem hisznek benne. Sajnos jól érzi, sok nehézséggel kell még szembenéznünk, de próbálunk olyan gyorsan fejlődni, amennyire csak lehet. Ugyanakkor ez nem csak sportszakmai téma, hanem kulturális és oktatásügyi is. Sok évnek kell még sajnos eltelnie ahhoz, hogy megváltozzon az emberekben a női játékosokról alkotott kép.”
Komoly változásra lenne szükség elmondásod szerint. A futballban még mindig jelen vannak sajnos a szexista és rasszista megszólalások. Sok kritika éri a rendszert, hogy nem büntetik eléggé, így újra és újra megismétlődhetnek. Mit gondolsz, jobban kéne kontrollálni azt, ami megjelenhet az interneten?
„Egyértelmű, igen. Ez a probléma azonban nem csak a futballban üti fel a fejét, hanem a társadalmunkban is. Úgy gondolom, hogy a szurkolók, a futballpályán történtek tükrözik az adott ország társadalmát is. Abban a pillanatban, amikor rasszista vagy szexista sértések jelennek meg, netán felüti a fejét a tisztelet hiánya egy sportolóval szemben, mindez csak azért, mert különbözik a másiktól, az egyben azt is jelenti, hogy valamit rosszul csinálunk. A foci az érzelmekről is szól, de nem léphetünk át bizonyos határokat.”
Alexia szerint a női futball közege jóval befogadóbb, mint a férfiaké
És úgy gondolod, hogy a női futball befogadóbb ebben a tekintetben, köszönhetően például Megan Rapinoe-nak, aki az LMBTQ közösség tagjai mellett áll ki?
„Azt gondolom, hogy azért jutottunk ide, mert a társadalomban már nem tilos erről beszélni, hozzáteszem, szerencsére. Biztos vagyok benne, hogy a múltban is voltak olyan emberek, akik másképp gondolkodtak, csak nem mertek kiállni és beszélni róla. Úgy vélem, hogy a női futball közege sokkal befogadóbb, mint a férfiaké, ami nagyon jó hír, bízom benne, hogy a másik oldal is eljut ide egy idő után.”
A női mérkőzések ma már profi bajnokságokban zajlanak, jövőre pedig jön a világbajnokság, amit nagy reményekkel vár minden játékos… Mindezek együttese egy nagyobb megjelenési felületet biztosít, illetve növeli a bevételeket is. Szerinted szükség van ezekre, hogy előrébb lépjen a sport?
„A megjelenés a minden, hogy úgy mondjam, ez az autóhoz a kulcs. Amit nem látsz, az olyan, mintha nem is létezne. Alapvető fontosságú. A férfiaknál is akkor indult el világhódító útjára a sport, amikor jobban elkezdtek nyitni a nyilvánosság felé.”
Most azt mondják, ‘ezt a mi adónkból finanszírozzák’. Nos, a férfiakét pedig a nagymamám és édesanyám adójából indították be. A mi időnk most jött el.
Két évvel ezelőtt született egy megállapodás a nőknél, amelynek egyik sarkalatos pontja volt a terhesség kérdése is. Mit gondolsz, ez tényleg az egyik legsürgetőbb pont volt? Milyen más fontos, megoldásra váró probléma van még?
„Igen, a terhesség kérdése egy kulcsfontosságú pontja volt ennek az egyezménynek. A következő fontos lépés véleményem szerint az lenne, hogy minden klubnak kötelezően legyen női csapata is, nem kizárólag sportszakmai okokból.”
Mit jelentett számodra az első Aranylabda elnyerése? Luis Suárez 1960-as sikere óta nem nyert spanyol játékos.
„Így, egy kis idő elteltével csak annyit tudok mondani, húha, elképesztő nem? Hosszú évek teltek el úgy, hogy nem nyert spanyol játékos, ez pedig még értékesebbé teszi számomra ezt a díjat. Hozzá kell tenni, hogy a kettőnk között eltelt években is lettek volna olyan játékosok talán, akik kiérdemelték teljesítményükkel ezt. A tény azonban tény marad, ez pedig azt mutatja, hogy Spanyolország 60 év után adott ismét olyan játékost a futballnak, aki képes volt elhódítani a legrangosabb egyéni díjat. Megtiszteltetés, hogy én lehetek az a valaki.”
Gyerekként elképzelted valaha is, hogy ilyen magasságokba juthatsz?
„Dehogyis! Akkoriban ez elképzelhetetlennek tűnt. Hiába imádtam focizni, de tudtam, képtelenség, hogy ennek szentelhessem az életem, elvégre a női futballistákat sehol nem jegyezték professzionális szinten.”
Mikor tudatosult benned, hogy képes leszel ebből megélni? A csapattársad, Marta Torrejón például biológiát és történelmet tanult, igyekezett több lehetőséget biztosítani magának.
„Bár nem sokkal vagyok tőle fiatalabb, de én már egy másik generációhoz tartoztam. Nem akart hónapról hónapra élni, így más foglalkozás után nézett. Én is elkezdtem egy üzletvezetés és menedzsment iskolát, szerettem is csinálni, de a foci és az ezzel járó utazás lehetetlenné tette, hogy befejezzem. Ha tíz napra el kellett utaznom, akkor olyan lemaradásba kerültem, hogy ezt így nem lehetett volna folytatni tovább. Egyáltalán nem szégyellem ezt bevallani. Csodálom azokat a társaimat, akik orvos, építész vagy mérnöki diplomát szereztek…”
Akkor hülyeségnek tűnt abbahagyni az iskolát, tudtam, hogy ráfaraghatok, de nem ment a kettő együtt. Kihatott a pályán nyújtott teljesítményemre az iskola és ez visszafelé is igaz volt. Az alapok persze megvannak, érettségi, egy-két plusz képesítés, de ennél feljebb nem tudtam már menni. Eldöntöttem, hogy a focinak szentelem az életemet.
Mit gondolsz, a fizetésed egyszer elérheti a férfiakét?
„Attól függ, hogy milyen játékosokról beszélünk. A férfiaknál több réteg is van, ami a közepes fizetéssel rendelkezőket illeti, meg aztán ott van a két másik véglet. Egy közepesen fizetett férfi játékosét szerintem elérhetjük, a csúcson lévőkkel azonban nem versenyezhetünk, ők külön világot képviselnek.”
Amikor 2018-ban átadták az első női Aranylabdát Ada Hegerbergnek, a műsorvezető [Martin Solveig, francia DJ – a szerk.] megkérdezte, hogy tud-e twerkelni [fenékrázás – a szerk.]. Neked szembe kellett nézned pályafutásod során hasonló szexista megjegyzésekkel, vagy ez már egyre kevésbé jellemző?
„Szerintem innen már tovább léptünk. Aztán lehet, hogy csak az arcomra van írva, hogy mennyire nem érdekelnének az ilyen hülye kérdések, és meg se próbálkoznak vele. Az ilyen dolgok azok, amik pontosan a célunkkal ellentétesek, és amiben változás állt be szerintem az elmúlt években. Az emberek manapság már tényleg úgy kezelnek, mint egy futballistát, és semmi több. Ráeszmélsz, hogy végre elkezdik tisztelni és értékelni azt, amit csinálsz.”
Alexia szerint a sport végre eljutott oda, hogy a nőkre focistaként is tekintenek
Az évek során a foci megszállottja lettél? Hogyan tudsz kikapcsolódni ebben a körforgásban?
„Nem gondolok egész nap a focira, inkább úgy fogalmaznék, hogy olyan dolgokkal foglalkozom nagyrészt, ami segíthet abban, hogy jobban teljesítsek a pályán. Ha úgy érzem, hogy kicsit besokalltam, akkor elmegyek például vacsorázni a barátaimmal. De tény és való, a nap nagy részében azzal foglalkozom, hogyan tudnék jobb és jobb lenni. A futballban ugyanakkor fontos odafigyelni a megfelelő lelkiállapotra is, ha már a túlhajtásról beszélünk.”
Az utóbbi időben egyre több sportoló beszél nyíltan a mentális problémákról. Nem félnek már attól, hogy ezzel gyengébbnek tűnnek esetleg, hogy ők sem legyőzhetetlenek.
„Nos, nem hiszem, hogy ez arról szól, hogy legyőzhetetlennek akarnának tűnni. Szerintem ez inkább egy olyan elvárás, amit kívülről az emberek támasztanak rád, meg akarják őrizni ezzel a rólad alkotott elképzelésüket, ez pedig olyan elvárásokat generálhat, amelyet egyértelműen hatással lehetnek rád. Nagyban függ, hogy ez milyen életszakaszodban ér téged, meg persze attól is, te magad milyen személyiség vagy. Fontosnak tartom beszélni erről, hogy senki ne érezze kötelességének azt, hogy mindent kibírjon.”
Nehéz számodra kezelni a népszerűséget?
Nem szeretek ezzel a témával foglalkozni, egészen egyszerűen azért, mert nem érdekel. Nem azért focizok, hogy népszerű és híres legyek. Ugyanez igaz a pénzre is. Ez a munkámmal együtt jár.
Vannak olyan sportolók, mint Gerard Piqué vagy Paula Badosa [teniszező – a szerk.], akiknek a magánéletük is reflektorfénybe került. Hogyan birkózol meg azzal, hogy valakit érdekelheti, kivel mész el például szórakozni?
„A lehető legtermészetesebb módon. Mint már mondtam, a munkámmal jár a népszerűség, ezt nekem tudnom kell kezelni, és kezelem is. Van azonban egy pont, ami után már nem elfogadható, ez a pont nálam a családom. Ha ez az egész eléri a családomat, az már nincs rendjén. Addig a pontig azonban kezelem ezt a helyzetet.”
A LOS40 Zenei Gálán átadtál egy díjat Rosalíának, aki iránt elmondásod szerint nagyon rajongasz. Úgy érzed, hogy egy olyan generáció tagja vagy, amely maga mögött tudja hagyni a múltban kialakult sztereotípiákat és új alapokat teremt?
„Nem ez a célom. Ami azt illeti, csak a saját nevemben nyilatkozhatok erről, mások helyett nem beszélhetek. A lényeg, hogy szeretném egyszerűen csak saját magamat adni. Amit a legjobban szeretek benne, és azonosulni tudok vele kapcsolatban az az a meglátás, ami az egyik dalában is szerepel: ‘Azért jöttem, hogy kitörjek innen, és ha kitörök, akkor kitörök’. Ezzel maximálisan egyet tudok érteni. Ez az egyik olyan dolog, ami leginkább érinti a következő generációkat. Jó, hogy mindenki az lehet, aki akar lenni, mások pedig ezt tiszteletben tartják. Ez a jövő.”
Bár már mindent megnyert pályafutása során klubszinten, ugyanolyan motiváltan száll harcba újra és újra egy-egy sorozatban a végső győzelemért
Fényes jövő előtt áll a sportág Spanyolországban? Idén az U17-es és az U20-as világbajnoki címet is besöpörte a csapat.
„Messze túlszárnyalnak majd minket, ebben biztos vagyok. Sokkal profibb környezetben nőnek már fel, csak nézz meg egy meccset ma, majd utána egy öt évvel ezelőttit. Ordító a különbség.”
Hogyan látod magad a jövőben? Inkább az utánpótlásban dolgoznál vagy edző lennél?
„(mosolyog) Nem tudom, de tényleg. Szeretnék edző lenni, ami azt illeti, nagyon türelmetlen vagyok, hogy kiderüljön, mi lesz velem, ha egyszer befejezem a pályafutásomat. Biztosat azonban sajnos még nem tudok mondani.”
Mit jelent számodra a jövő évi világbajnokság?
„Óriásit dob majd a sportág népszerűsítésén szerintem, hasonlóan az idei Európa-bajnoksághoz is, ahol nézettségi rekordok dőltek meg folyamatosan.”
Nem hagyhatom ki a kérdést: ott akarsz lenni a társaiddal a tornán?
Na látod, ez az a téma, amiről nem fogok most a nyilvánosság előtt beszélni. Erről magunk között kell egyeztetni, privátban megoldani ezt a problémát. Belülről kell ezt a dolgot rendezni.
Milyen terveid vannak még a jövőben, mint elérendő cél?
„Még sok minden van, amit el akarok érni. Szeretnék még több Bajnokok Ligáját nyerni, a nemzeti csapattal is címeket szerezni. Ha egyszerűbben akarok fogalmazni: minden szezonban, amiben elindulok, mindent meg akarok nyerni. A győzelemből és a sikerekből, soha nem elég…”
