Az FC Barcelona Femení kétszeres aranylabdásával, Alexia Putellasszal beszélgetett a madridi napilap, az ‘El País’ több témáról is. A katalánok középpályása nemrég lett a Mango spanyol ruhatervező és gyártó cég nagykövete. Alexiáék célja, hogy javítsanak a társadalmi viszonyokon, illetve a gyermekek oktatását is támogatják. Ez a projekt is szóba került többek között.
Igaza van Rosaliának? A hírnév tényleg rossz szerető?
„Rossz szerető, ha nem tudod, hogyan kell jól kezelni. Tökéletesen megértem, hogy sokaknál ennek az alagútnak a végén depresszió jön szembe.”
Miért?
„Én csak haladok az árral, miközben igyekszem a legjobban azt csinálni, amihez igazán értek: futballozni. De nem én választottam azt, hogy én most példakép leszek. Az emberek azok, akik téged ilyen magasságba emelnek. Az egészben a legnagyobb veszély szerintem az, hogy a hírnév befolyással lehet az életmódodra azáltal, hogy mit gondolnak rólad mások. Ez pedig nem jó dolog.”
Soha nem hagytál fel valamivel csak azért, mert másoknak nem tetszett?
„Nem, jól érzem magam a bőrömben, hogy az lehetek, aki vagyok. Nem szeretek csak azért beszélni valamiről, mert elvárják ezt tőlem. Ha kiállok valami mellett az azért van, mert tényleg foglalkoztat a téma. Ilyen például ez is [Alexia a Mango és Goals nagykövete egy olyan programban, amely a Mentsük meg a gyermekeket alapítvány segítségével próbálja a bangladesi oktatást fejleszteni]. Tisztában vagyok azzal, hogy milyen hatással bír a nevem. Engem speciel nagyon elszomorít, hogy sportolók nyilatkozataiból a média kiragad részleteket, így próbálják őket jó vagy rossz színben feltüntetni.”
Fotó: Gianluca Battista
Jobban éreznéd magad akkor, ha senki nem ismerné a nevedet?
„Az őszintét megvallva, ha azt hinném, hogy nincs igazságtalanság vagy egyenlőtlenség a társadalmunkban, vagy ha azt gondolnám, hogy a nők számára ugyanolyan lehetőségek vannak megjelenés tekintetében, mint a férfiaknál, akkor elárulom, hogy nem vennék részt néhány olyan projektben, amiben egyébként benne vagyok. Például nem akartam volna dokumentumfilmet forgatni magamról, ha ugyanannyi és olyan minőségű alkotás készülne a férfiakról és nőkről. Amikor a helyzet normalizálódik majd, akkor azokról a sportolókról készülnek ilyen dokumentumfilmek, akik a leginkább inspirálnak vagy szórakoztatnak embereket.”
És téged ki inspirál?
„Serena Williams. Régen is és most is. Hány Grand Slamet is nyert? 23. Egy igazi vadállat. Olyan örökséget hagyott hátra, amely messze túlmutat a teniszen. Ha a labdarúgókra vagy kíváncsi, akkor Messit mondanám.”
Érzed ezt magadon a pályán? Hogy sokan a történelem legjobb női játékosának tartanak?
Őszintén szólva nem gondolok erre. Például említhetném az Aranylabdát. Elmentem a gálára, átvettem az elismerést, de a napom ugyanolyan volt az ünnepség előtt és után is. Szuperképességeket ad az Aranylabda? Nem. Ugyanaz a személy vagy, ugyanazokkal a feltételekkel. Olyan lehetőségekkel, amelyek nyilvánvalóan javulhatnak és romolhatnak is annak függvényében, hogy elég keményen dolgozol-e. Végül pedig vissza is kanyarodtunk ezzel a beszélgetésünk elejére. Tudni kell jól kezelni a hírnevet.
Félsz attól, hogy már soha többé nem leszel ugyanaz az Alexia?
„Félni nem féltem, de megfordult a fejemben, hogy lehet már soha nem leszek újra régi önmagam a pályán, hogy a sérülésemmel elvesztettem bizonyos képességeimet. Éppen ezért dolgozok ezen, beszélgetek olyan emberekkel, akik hasonlón mentek keresztül, és a legtöbben azt tanácsolták nekem, hogy felejtsem el ezt az egészet. Lépésről-lépésre akarok haladni, reálisan állni a helyzethez, reális célokat kitűzni magam elé.”
Három hónappal a női világbajnokság előtt vagyunk és Spanyolországban 15 csapattársad is lemondta a válogatottságot. Mit gondolsz arról, ami történik?
„Úgy gondolom, hogy nem lehet ezt az egészet csak Spanyolország szemszögéből vizsgálni, hiszen látjuk, hogy több országban is vannak problémák. Említhetem Kanadát, ahol sztrájkolnak a játékosok, Perunak nincs jelenleg edzője, Franciaországban is gondok vannak, de az Egyesült Államokban sincs minden rendben.”
Fotó: Gianluca Battista
És akkor, mi a teendő szerinted?
„A valódi probléma meglátásom szerint az, hogy a rendszer nem volt felkészülve arra a robbanásra, ami történt az utóbbi hónapokban. Voltak olyanok is, akik egyáltalán nem számítottak hasonlóra.”
Visszatérve a honfitársaidra, úgy gondolod, hogy hibás stratégiát választottak azzal, hogy levelet küldtek a szövetségnek, amiben közölték, hogy ameddig a helyzet nem változik, nem akarnak pályára lépni a válogatottban?
„Nos, a pálya széléről mindig könnyű gyorsan ítéletet mondani. Láttam olyan csapattársakat, akiket nagyon megviselt az, ami történik, néhányuk még ennél is rosszabb lelki állapotban voltak. Nézzük meg Wendie Renard vagy más játékosnak a hozzáállását. Mindegyikük harcol a jobb feltételekért minden egyes nap, ragaszkodik ehhez, nem enged belőle. Melyik út a jobb mégis? Nem akarok erről sokat beszélni, a lényeg csak annyi, hogy mindannyian jobbra vágyunk, fejlődni akarunk, a legjobb feltételek szerint szeretnénk versenyezni egymással.”
Meg tudsz élni évi 16 ezer euróból [a spanyol bajnokság (Liga F) által javasolt minimálbér – a szerk.]?
Nem, nem tudsz. Ha a legmagasabb szinten akarsz teljesíteni minden nap, akkor nem fogsz tudni kijönni ebből az összegből.
