Az FC Barcelona vezetőedzője, Xavi Hernández nyilatkozott a sajtónak több témában is. A tréner reagált Joan Laporta azon nemrég tett kijelentésére, miszerint hosszabbítani akar vele, akkor is, ha a csapat elveszíti idén a bajnokságot.
„Ha valaki a Barça stílusát képviselte, akkor az én voltam. Soha nem voltam egy gyors és erős játékos, de mindenáron a labdát akartam, és ezt várom el a csapatomtól is. Amikor nincs nálunk, mindig szenvedünk. Szeretnénk birtokolni a labdát. De a futball nem színházi játék, van egy másik csapat is a pályán, aki ellened játszik. A Madrid jól teljesített, náluk volt a labda. Hogyan lehet elvenni a labdát Modricstól vagy Kroostól? Utána pedig megkapod, hogy elárultam a klub játékstílusát. Soha, ismétlem, soha nem tennék ilyet.”
„Igazolások? A Barçának mindig erősítenie kell, akár tetszik, akár nem, ez a teljesítményről szól, és a Barcelonánál mindenhol a legjobbnak kell lennie. Nehéz gazdasági helyzetben vagyunk, a pénzügyi fair playtől függünk, de biztos vagyok benne, hogy tudunk majd erősíteni a kereten. Versenyképesebbnek kell lennünk Európában. Az idei év is egy teszt volt, amin megbuktunk, még nem állunk készen arra, hogy versenyre keljünk ezekkel a csapatokkal.”
Van egy alapvető játékterv, de alkalmazkodnod kell. A védekezés a futball része. Alkalmazkodnod kell a körülményekhez. A Madrid ellen arra készültünk, hogy birtokoljuk a labdát, aztán a meccs nem így alakult, és alkalmazkodnunk kellett a helyzethez. A futball erről szól.
„Folyamatosan mennek a meccsek a tévében. Háromszor-négyszer nézem vissza a sajátunkat, és élvezem ezt csinálni. Soha nincs elegem a fociból, imádom. Néha a játékosaim tőlem kérdeznek egy-egy játékosról, hogy jobb vagy ballábas, mert ők nem néznek annyi meccset.”
„Megleptek Laporta szavai a hosszabbításom kapcsán. Jó barátok vagyunk. A Barçának szerencséje van, hogy olyan elnöke van, mint ő. Nagyon megbízható… De először kupákat kell nyernünk, utána meglátjuk, hogyan tovább. Néha megkérdezem magamtól, hogy megéri-e elviselni azt a nyomást, ami rám nehezedik azért, hogy a klub edzője lehessek? Nem érdekel a pénz, nem érdekel, hogy a szerződésemből még hány év van hátra, csak az eredmények és győzelmek érdekelnek. A Barcelona a legfontosabb, amikor pedig azt érzem, hogy már nem tudok hatással lenni a játékosaimra, azonnal felállok a kispadról. Szívem szerint életem végéig a klubnál maradnék. Ez az otthonom. Ugyanakkor az eredmények döntenek. Folyamatos a kritizálás. Nem egyszerű így élni, pláne úgy, hogy feleséged és gyermekeid vannak. Sok olyan pillanat van, amikor nem kifizetődő, hogy a Barcelona edzője vagyok, és még inkább, ha akkora Culé az ember, mint amilyen én vagyok.”
„Életem legrosszabb néhány napját a Barcelona edzőjeként éltem át. Csak Pep szavait tudom ismételni: itt kétszáz dologra kell figyelned. Ez egy egésznapos munka, aminek a 75 százalékát szeretem, a maradék viszont nagyon bonyolult. Ez a Barça. Sokszor elmondtam már.”
Nagyon magasra tettük a lécet Guardiola csapatával. Ez a világ legnehezebb klubja. Itt nem elég nyerni, ezt fölényesen és meggyőzően kell tenned. És manapság ez nagyon nehéz, beszéljünk bármilyen szintről is. Nagyon nehéz, amikor azt mondják neked, hogy nem vagy jó, vagy nem látszik a csapatodon a munkádnak a keze nyoma. Néha nem hallod a kritikát, és egy barátod felhív, hogy éppen most ölnek meg a médiában.
„Óriási hálával tartozom a stábomnak. A hűség elengedhetetlen ebben a szakmában is, ők pedig mindannyian azok, nem csak a kollégáim, hanem a barátaim is. A legjobb dolog ebben az egészben, hogy egy ilyen stábom lehet.”
