Az FC Barcelona támadója, Ferrán Torres a héten Jordi Wilddal, egy spanyol YouTube-rel beszélgetett pályafutása kezdetéről, a Manchester City-től való távozásáról, a Barcelonánál átélt nehézségeiről, illetve a nagy újrakezdésről is szó esett.
Egy pályafutás kezdete a Valenciában
„Hat évesen kezdtem pályafutásomat, még az iskolában, a következő évben aztán megkeresett a Valencia, hogy menjek el hozzájuk egy próbajátékra. Jó voltam, ezért felvettek az akadémiára, ahol az első éveimben még szélső hátvédként szerepeltem.”
„Sok csapat érdeklődött irántam, amikor úgy döntöttem, hogy ideje feljebb lépni. A csapatok között volt a City is, miután pedig beszéltem Peppel, nos, nem volt kérdés már számomra, nagyon szerette volna, ha csatlakozom hozzájuk. Az igazat megvallva, az egy nagyon fontos lépés volt karrierem szempontjából, másfelől viszont szomorú is voltam, mert azzal, hogy elhagytam a Valenciát, a szeretett csapatom szurkolói elkezdtek megutálni…”
A City-nél eltöltött két évéről
„Nehéz volt a beilleszkedés, mindössze 19 évesen voltam egy új országban, új nyelvvel, a családom nélkül, mindezt egy koronavírus-járvány alatt. Miután megérkeztem Manchesterbe rögtön 15 napra karanténba kellett vonulnom, nem hagyhattam el a házamat. Bonyolult időszak volt ez számomra. Ami magát a klubot illeti, elképesztőek, az újonnan épült edzőközpontjuk a világ legjobbja. Mindent megtalálsz ott, de tényleg mindent, még egy állítható padlómélységű medencéjük is van, soha nem láttam még korábban ilyet…”
Pep? Egy őrült. A nap huszonnégy órájából huszonhetet futballnézéssel és elemzéssel tölt, mindent megtesz azért, hogy napról-napra jobb és jobb legyen. Hihetetlenek voltak a vele eltöltött percek, a mérkőzés előtt minden egyes játékosához odament és azt mondta: ‘De itt maradsz… a társad pedig akkor itt lesz… Aztán két másodperccel később ezt kell tenned…’, a mérkőzésen aztán minden pontosan úgy történt, ahogyan azt ő előre megjósolta…
„A távozásom? Amikor az ügynököm belógatta a Barcelonába szerződés lehetőségét, onnantól kezdve szinte folyamatosan hívogattam, hogy van-e valami újság. Nem igazán állítottak akadályokat elém, elvégre a City-nél több, korábban Barcelonát is megjárt szakember dolgozik, gondolok itt Txikire vagy éppen Pepre. Az őszintét megvallva, a legnehezebb számomra az volt ebben a folyamatban, hogy Peppel közöljem a döntésemet, rosszabb volt, mintha szakítasz a barátnőddel. Nagyon ideges voltam (nevet)… Amikor megtudta, hogy hová szeretnék igazolni azt mondta: ‘Nem mondhatok nemet neked. A Barcelonáról beszélünk. Az én Barçámról. Ha a két klub megállapodik egymással, minden probléma nélkül távozhatsz. A Barça az Barça.’.”
Télen igazolt a Xavit nemrég kinevező Barcelonába
„A Manchester City rengeteget fejlődött a közelmúltban, a világ egyik legjobb csapatává nőtte ki magát, de a Barcelona egy másik világ… Szerintem nincs olyan játékos a világon, aki ne álmodozott volna arról, hogy egy nap náluk játszhat. Az pedig, hogy Xavi is nagyon szerette volna a leigazolásomat, csak még többet jelentett nekem.”
„Az első félévben egy nagyon erős csapatot alkottunk. Emlékszem, a nyolcadik vagy kilencedik helyen voltunk és az volt a célunk, hogy csak legyen meg a Bajnokok Ligája indulást érő hely, bár akkor ez még nagyon messzinek tűnt. A csapatban azonban volt egy ‘megcsináljuk, képesek vagyunk rá!’ érzés, és a végén sikerült is. A mélypont a Rayo és a Frankfurt elleni mérkőzés volt, a jó időszakunk akkor ért véget, a média pedig azonnal kritizálni kezdett. Ekkor értettem meg, hogy mit jelentett az az erőfeszítés, amit a klub tett a leigazolásomért…”
„Ki volt az öltöző vezére? Busquets. Szerintem az ő jelenléte kulcsfontosságú volt a beilleszkedésem szempontjából, ahogyan abban is, hogy a második szezonban kupákat tudtunk nyerni. Emlékszem rögtön felajánlotta nekem, hogy elvisz az edzésre, én pedig természetesen igent mondtam a felkérésre. Megmutatta a házukat, mesélt arról, hogy a játékosok általában a város melyik részén élnek, és sok-sok tanáccsal látott el. Egy igazi vezér volt a pályán és azon kívül is.”
Rengeteg lelki probléma első teljes barcelonai idényében
„Rossz formában fejeztem be végül a szezont, nyáron pedig azzal a céllal vágtam neki az alapozásnak és az előszezonnak, hogy visszatérek. Az első edzésen azonban megsérültem, ezt követően pedig az egész felkészülést ki kellett hagynom. Ez volt a lehető legrosszabb hír számomra, mivel nem tudtam bizonyítani az edzőnek, ez aztán az egész szezonomra kihatott. Akkor azt gondoltam, hogy az volt karrierem legrosszabb idénye, de ha most visszagondolok rá, azt mondanám, hogy inkább a legjobb volt. Rengeteg mindent tanultam, érettebb ember lettem, akkor ismertem meg igazán magamat, hogyan kezeljem a stresszt, a rossz helyzeteket, momentumokat. Egy másik Ferrán Torres született ezt követően.”
Megtörhetetlen vagyok, ez a cápamentalitás. Mindenki felett állok az önbizalmam terén, senki nem képes megállítani. Ha kudarcot vallok, felállok és újra nekimegyek. Csak az nem hibázott soha, aki meg sem próbálta. Az idei szezonban aztán végre jól sikerült a felkészülés, ami csak megerősített ebben.
„Nem mondanám azt, hogy depressziós voltam, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy problémáim vannak, hogy valamit rosszul csinálok… De előbb-utóbb szembe kell nézned azzal a nehéz ténnyel, hogy de igen, problémáid vannak. Rádöbbentem, hogy nem vagyok elég koncentrált, nem edzek olyan elánnal, mint korábban, nem is készültem úgy, ahogyan azt megelőzően. Nem akartam elfogadni, hogy gondjaim vannak, azt mondogattam magamnak, hogy minden oké. De mindenki tudta és látta, hogy ez nincs így. Ezt követően döntöttem úgy, hogy felkeresek egy pszichológust, mert úgy éreztem, hogy szükségem van a segítségére. A vele folytatott beszélgetések ráébresztettek arra, hogy elvesztettem az önbizalmamat, a magamba vetett hitem eltűnt. Elvesztettem azt, ami a játékom alapját jelentette, így hát elkezdtünk ezen dolgozni.”
„Az elmúlt szezonban nem volt közel sem akkora önbizalmam, mint amekkora most van.. Szomorú voltam, amikor nem játszottam. Igen, elmentem a pszichológushoz, hogy javuljon a helyzetem, aztán felküldtek csereként a mérkőzés utolsó tíz percére, amikor már szinte minden kérdés eldőlt… Mindig mérgesen mentem haza, mert mindent megpróbáltam a szakemberrel, hogy jobb állapotban legyek, de aztán mindig minden rosszra fordult.”
Egy feneketlen kútban voltam, láttam a fényt az alagútban a pszichológustól való távozáskor, amikor pedig nem játszhattam eleget, akkor ez a fény gyorsan ki is aludt. És ez így ment minden mérkőzés után.
„Volt egy kis fellángolásom, amikor picit jobb volt, de aztán jött a világbajnokság, ahol gyorsan kiestünk, engem pedig ismét elárasztottak a kritikák: ‘Ferrán nem tud gólt szerezni’ és társai. Nem éreztem jól magamat egyszerűen a pályán, nem volt mi motiváljon, veszítettem is az izomtömegemből. Idén nyáron úgy voltam vele, hogy ez nem mehet így tovább. Leültem hát beszélni a stábommal, a családommal, az ügynökömmel és a barátaimmal. Azt mondtam nekik: ‘Figyeljetek, ha így folytatom, akkor hamarosan már az ifijátékosok között fogok szerepelni, az akadémistáknál…’.”
A mentális egészség fontosságáról
„Ez a téma nem képezheti tabu tárgyát, sőt, éppen ellenkezőleg, nagyon is fontos, hogy időt szánjunk rá és beszéljünk róla. Játékosként egy óriási dolog részesei vagyunk, amit a média folyamatosan körülvesz, minden nap reflektorfényben vagyunk, nincsen igazán időnk és lehetőségünk arra, hogy saját magunkkal, a mentális állapotunkkal törődjünk, ez pedig a futball egyik nagy hibája. Az emberek nem adnak neked időt, amikor fiatal vagy. Az első szezonodban talán még van veled szemben némi türelem, a második szezontól azonban már rögtön mindent elvárnak tőled, vezetned kell a csapatot, az élre kell állnod, vezérnek kell lenned. Ez azonban nem így működik, egy egészséges futballista karrierje egy hosszú folyamatot ír le, amit követned kell, mert ha csak egy lépést is kihagysz, akkor könnyen bajba kerülhetsz. Jómagam, bár már 23 múltam és 6 profi szezon áll mögöttem, de még mindig fiatal vagyok… Ha valamit megtanultam az évek során, akkor az az, hogy mennyire fontos az egészséges egyensúly megtalálása. Amikor a dolgok jól mennek, nem kell azt gondolnod magadról, hogy te vagy a legjobb, de ha rossz passzban vagy, akkor se szabad azt hinned, hogy te vagy a legrosszabb játékos. Nagyon fontos az egyensúly…”
„Támadóként lehet hülyén hangzik, de valamennyire önzőnek kell lenned. Néha a lövést kell választanod, nem passzolhatsz mindig. Nyilvánvalóan vannak olyan szituációk, amikor inkább a társat kell megjátszani, de nem eshetsz át a ló másik oldalára sem. A jó támadókban megvan az egészséges önzőség. Nincs jobb érzés annál, mint amikor azt látod, hogy a labda megzörgeti a hálót és tudod, hogy betaláltál… Megszállottan keresem a gólokat.”
Gavi elképesztő
Néha elgondolkodom azon, mi lenne, ha egy napra Gavi cipőjébe bújhatnék, de nem menne. Az a hatás a médiában, amit 19 évesen generál, amit elért ennyire rövid idő alatt. Olyan mintha egy veterán játékosról beszélnénk. Néha olyan helyre is odateszi a fejét, ahová sokunk a lábukat se merné…
Lamine Yamalt védeni kell
„Nem mindennapi az, ami Laminennal történik, ezért fontos, hogy összefogjunk és védjük őt, amennyire csak lehet. A Barcelonának óriási a médiavisszhangja, nincs türelem, rögtön jön a kritika, ha nem játszol jól, ha nem lősz gólt, de esetenként, még ha be is találsz, akkor is arról írnak, mit csináltál rosszul. Az öltözőben még néha picit félénk, de idővel egyre inkább csak nő majd az önbizalma. Lamine Yamal hat év múlva még csak 22 éves lesz, amibe egészen elképesztő belegondolni.”
